A forint gyengülését látván Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, egyben a parlament gazdasági bizottságának elnöke úgy értékelt: csak a szokásos januári forintingadozásról van szó. Szezonálisan inoghat a forint árfolyama, csakúgy mint a krumpli ára?
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, a parlament gazdasági bizottságának elnöke a forint árfolyamáról szólva egy szerdai sajtótájékoztatón felidézte az elmúlt évek tendenciáit és hangsúlyozta: a "szokásos januári forintingadozásról" van szó. Kifejtette: 2003-ban egy hét alatt 15 forintot, 2004-ben rövidebb idő alatt 11 forintot gyengült az euró. 2007-ben egy hét alatt 2,7 százalékos gyengülés volt, 2008-ban alig hét nap alatt 6 forint 50 fillért gyengült, 2009-ben először öt nap alatt 17 forintot, majd január végéig összesen 30 forintot. 2010-ben másfél százalékos volt a gyengülés, 2012-ben három nap alatt hat forintot esett, tavaly három nap alatt nyolc forint volt a zuhanás – sorolta, rögzítve: mindig visszatért a fizetőeszköz az eredeti szintre. A normálistól eltérő ingadozás nincs – mutatott rá, hangsúlyozva: nem lát olyan strukturális indokot, ami miatt a forint hosszú távon gyengülni tudna. Emlékeztetett arra, hogy a magyar gazdaság stabil, alacsony a költségvetési hiány, nagyon magas a folyó fizetési mérleg többlete.
A fenti eszmefuttatással nincs is probléma, ám a frakcióvezető kissé szelektíven nézegethette a grafikonokat, s csak azt látta meg, amit akart. A forint ugyanis nem csak januárban gyengült hasonló mértékben az utóbbi években. 2011 augusztus végétől október elejéig kisebb megszakításokkal majdnem 25 forintot gyengült a magyar fizetőeszköz az euróval szemben (272-ről 297-ig), ugyanezen év novemberében pedig 5 nap alatt 303-ről 315-re ugrott az árfolyam. De az őszi mellett van példa nyári gyengülésre is, 2006 júniusában például két hét alatt 17 forintot gyengült a magyar fizetőeszköz. És ki gondolná, van tavaszi zuhanás is: 2012 májusában bő két hét alatt 14 forintot gyengült a forint az euróval szemben.
A forint árfolyam tehát nem szezonálisan alakul, nem a hőmérő higanyszálával mozog együtt a magyar deviza. Sokkal inkább meghatározóak a piaci fejlemények, mint például a török líra zuhanása, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed eszközvásárlási programjának visszafogása, az eurózónás konjunktúra, és a magyar gazdaság fundamentumai. Utóbbi tekintetében elemzők már kifejtették a véleményüket, Rogán Antal csak a pozitív elemeket emelte ki, a negatívumokról nem szól, amelyek miatt a forint a sérülékenyebb devizák közé tartozik.
Kormánypárti potentátok egyébként előszeretettel szórakoznak a magyar deviza árfolyamával, mintegy demonstrálva, hogy magasról tesznek a piaci reakciókra. Emlékezetes volt Kósa Lajos nem sokkal a nagyarányú választási győzelmet követően hazai pályán (Debrecenben) elkövetett értekezése is az államcsőd lehetőségéről, aminek nyomán aznap 274,25-ről 282 forintig szaladt a jegyzés. Másnap Szijjártó Péter – akkor még Orbán Viktor személyes szóvivőjének minőségében – állt bele a feladatba, a szócső olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy legott egyéves mélybe lökte a jegyzést, 289 forintig erősítve az eurót.
Ebbe a kánonba illeszkedik Matolcsy György jegybankelnök tegnapi szakmai megnyilvánulása, azaz verbális intervenciója. Igaz, fordítva sült el, de intervenciónak intervenció volt a javából. Az árfolyam befolyásolásának eszköze lehet az úgynevezett verbális intervenció, amikor a központi bank hitelesnek tekinthető döntéshozója fel/vagy éppen lebeszéli a piacon kialakult árfolyamszintet, vagy várt árfolyampályát, mert azt az inflációs cél szempontjából nemkívánatosnak, vagy hosszú távon fenntarthatatlannak ítéli. A verbális vagy szóbeli intervenció során a jegybank csak figyelmezteti a gazdaság szereplőit, hogy be fog avatkozni. A verbális intervenció akkor lehet hiteles, ha kudarca esetén a jegybank egyéb eszközöket (kamatlépés, devizapiaci intervenció) is hajlandó bevetni céljai eléréséhez.
Tegnap a forint megzuhanását látva a piacok klasszikus verbális intervenciót vártak Matolcsy Györgytől az AmCham rendezvényén, ehelyett meghökkentő, "magunk alatt vágjuk a fát" hatású megnyilvánulást kaptak. Az elnök nem hazudtolta meg sem önmagát, sem az eddigi gyakorlatot az újabb magabiztos győzelmi jelentéssel. A piacok azonban kevéssé díjazták a hurráoptimista mondatokat, és az elnök a további vágások kilátásba helyezésével azonmód jól láthatóan izmosat rongált a forint kurzusán. A jelenség egyébként nem ismeretlen, a 2001 és 2007 közötti elnöki periódusban nem is egyszer fordult elő, hogy a híradások mindössze arról szóltak, hogy megszólal(t) – figyelem! nem arról, hogy mit mondott – a jegybankelnök, a forint azonmód gyengülésbe fogott, akkoriban nem egy sikertelen verbális intervenciós kísérletnek lehetett tanúja a piac.