Akasztás és kiakasztás.
Ha jól veszem ki a hírdömpingből, akkor most az az ügy, hogy valaki az MSZP hétvégi rendezvényén magát elrikkantva kötelet követelt Mészáros Lőrinc, Orbán-közeli vállalkozónak. Bár lehet, hogy a kötél „börtönként” hangzott, de az is lehet, hogy „virágot” említett a kedves ordibáló – ezt a hangalakok hasonlósága miatt már nehéz megállapítani.
Mindegy is. A kormánypárti magán- és közmédia most ezen élvez, és nem győz fölháborodni az ellenzék durvaságán, antidemokratizmusán, akasztási vágyain. Szerintem ugyan az ellenzék cinizmusáról, ostobaságáról, önzéséről és közönségének elvadultságáról elég, ha mi írunk, a kormánymédia meg magába száll, de ha már a pofátlanságot ennyire sikerült csúcsra járatni, akkor kénytelen leszek igazodni a helyzethez.
Tehát a kiegyensúlyozott tájékoztatást és a habonyi kommunikációt segítendő ezúton szeretnék egy különösen veszélyes verbáltálib ellen bejelentéssel élni, egyszersmind plágium miatt az Ismeretlen Bekiabáló ellen följelentést tenni. Ugyanis ez a követelés – szinte szó szerint – egyszer már elhangzott. Így:
Éljen Mészáros, s éljen a nyakravaló!
Az elkövetőt Petőfi Sándornak hívták, akinek kommunista hajlamairól a „pirosló arccal és piros zászlókkal” megjegyzése is árulkodik. Ráadásul nem zárható ki, hogy moszkovita, egyesek ugyanis Barguzinban látták fölbukkani. Gondolom, ez már elegendő ok az egész bagázs betiltásához.
Még két észrevétel. A magyar helyzethez valóban kötél kell. Kötél idegek. Ez egy. A másik: a Tisztelt Emeszpés Üvöltözőnek üzenem, hogy ha történetesen az övéi jönnének, ne nagyon álmodozzon. Nem kötél lesz itt, hanem közös biznisz.