Szembeköpni a közönséget bizonyára jó taktika. De azért van, ahonnan Bocsikát zavarják el máshova hugyozni.
Pár nappal ezelőtt alkalmam nyílt megtekinteni H. Péter Frizbi című műsorát, melynek vendége volt, és „nagyon bocsisan” megírt, Bocsi szerint a világ című kötetét reklámozta B. Gábor televíziós és rádiós személyiség. A beszélgetésből egyebek mellett megtudtuk, hogy annak idején, amikor még kedvese által nem volt ennyire megkötve a keze, nagyon sokat utazott, és amikor tengerentúlra utazott, business classon utazott. „Megengedhettem magamnak, és az tényleg egy elmondhatatlan, vízszintesen fekszel, a kaja éttermi minőségű, ha a sajthoz kérsz még egy kis portóit, akkor azonnal van, pezsgővel köszöntenek, meg minden. Szóval én azt nagyon élvezem, és tényleg az egy elmondhatatlanul jó érzés, amikor így fekszel, a nem tudom milyen gyönyörű szőttes takaróddal, a pezsgőddel, és akkor valaki a turistaosztályról áttéved, mert vécét keres. És akkor a stewardess azt mondja, ö-ö, vissza, és akkor, áhh, de jó érzés. Tudom, hogy genyaság – fordul B. Gábor a közönség felé –, de nagyon jó érzés, higgyétek el, egyszer kipróbálni baromi jó érzés.
„Ha valamit megengedhetsz magadnak, akkor azt megengeded magadnak” – teszi hozzá Bocsi, és én engedelmével megfogadnám a tanácsát.
Én úgy emlékszem, hogy ezt a turistaosztályú Bon Jovit milliók hallgatták annak idején, és nyilvánvalóan milliók hallgatnák most is, ha lenne műsora, de most nincs műsora, mert két tapló nem fér meg egy hangsávban, és úgy tűnik, hogy a minap buzizásával kitűnő S. Balázs jelenleg kelendőbb B. Gábornál. Kissé olyan ez, mintha B. Gábor áttévedne a turistaosztályról vécét keresni, és mondaná neki a programigazgató, hogy prolikám, ö-ö, vissza. Úgy emlékszem, hogy ezeknek az embereknek az érdeklődése és szeretete tartotta el azt a műsort, ami – korán kelő lévén – több ízben kellemetlenségeket okozott nekem annak idején. Nem egy helyről szoktam el B. Gábor miatt, és igen sok helyre nem teszem be a lábam S. Balázs miatt, olyan helyekre, ahol reggelente rádió szól. Pékségbe, kávézóba, zöldségeshez, ahol ellentétben a taxival, nem kérhetem, hogy halkítsák le a rádiót, mert mások is tartózkodnak ott, akik adott esetben szívesen hallgatják B. Gábort vagy S. Balázst.
B. Gábor ül a business classon, éttermi minőségű vacsorát fogyaszt, nyalogatja a portóit, és éppen megengedi magának, amit megengedhet, amikor a kedves hallgatók milliói átkukucskálnak, mert pisálniuk kell, és akkor B. Gábor int a légiutas-kísérőnek, ugyan tessen már szíves lenni visszazavarni ezt büdös proli bandát, a pottyantós arra van, csórikáim, mi itt angol minőségű vécét használunk.
És akkor az elgémberedett testű nép, amely valamiért imádja, ha szembe köpik, visszavánszorog a turistaosztályra, és azt mondja: öcsém, ez a Bocsi aztán tud élni. Megyek, megveszem a könyvét.