Csalni fognak, és nem is titkolják. Az ellenzék meg önfeledten játssza a játékot.
Úgy belefeledkeztek az ellenzéki pártok az ünnepi rendezvények szervezésébe, továbbá a leendő kormányprogram részleteinek kidolgozásába, valamint az együttműködés gyakorlati problémáinak megoldásába, szóval olyan lelkesen készülődnek az országgyűlési választásra, hogy az ember kifejezetten tapintatlannak érzi magát, ha szóba hozza az efféle híreket:
„Nemzetbiztonsági és diplomáciai érdekekre hivatkozva tenné eltitkolhatóvá a kedvezményesen honosított magyar állampolgárokra vonatkozó adatokat egy fideszes képviselő, a parlament honlapjáról pedig eltűnt egy dokumentum, amely tartalmazott ilyen számokat.” (további részletek)
Most akkor szóljunk nekik vagy ne szóljunk? Annyira békésen játszanak. Minek csalódást okozni nekik? Végül is mindegy, mit csinálnak. Szónokolgatnak, azután hazamennek, egyeztetgetnek az új munkajogi szabályozásról és a kerettantervek átalakításáról, nem tesznek kárt senkiben, miért emlékeztessük őket arra az apró bibire, hogy nem lesznek szabad választások. Nem hinnék el. Van elnökük, aki miniszterelnök szeretne lenni, van remek kampányfilmük, felkészültek, tehát választás is lesz.
És valami tényleg lesz, amit a kormány választásnak fog nevezni, az biztos. Csalni fog rajta, az is biztos.
Titkot sem csinál belőle. Nem volt még választási csalás, amelyet ennyire és ilyen jó előre bejelentettek volna. Átrajzolták a körzeteket, megszállták a választási bizottságokat és alkotmányos szinten oldották meg, hogy az ellenzék a kampányban ne juthasson el nagyobb tömegekhez. Hirdethetnek Simicska hirdetőoszlopain, ha ragaszkodnak hozzá. Miért ne keressenek a lúzereken? Aztán ott vannak a határon túli szavazatok, melyeknek száma bármennyi lehet, hiszen titkosítják, hányan kaptak állampolgárságot. Annyian, amennyi a győzelemhez hiányzik.
Vannak még egyértelműbb jelek. Például Selmeczi Gabriella, aki önmagában bizonyíték a csalásra. Az a párt, amelyik nem akar csalni, biztosan nem választaná a galaxis legellenszenvesebb harci robotját a párt arcának. Aki ilyet tesz, tudja, hogy ezen nem múlik semmi. Csak az megy mosdatlanul lánykérőbe, aki a házasságot a lány apjával már leboltolta. Persze a látszat kedvéért még ő is udvarolna. Tekintsük ilyennek a rezsicsökkentést. Minket is megvesznek.
Választást elcsalni természetesen nem illik, olyannyira, hogy az ilyesmit a törvény is tiltja. Ami nem jelent semmit, mert azt is tiltja, hogy a költségvetés markáns részét egyetlen személy vigye haza közbeszerzésnek álcázva. A demokrácia túl komoly dolog ahhoz, hogy a választókra bízzák. Éppen ezért, ha netán veszítenének, mert csalni is olyan ügyesen tudnak, mint kormányozni, a rendszerük marad. Ha nem lehet a rendszert leváltani, akkor a választás nem szabad.
A demokratikus ellenzék pártjai mindeközben az adókulcsok számáról egyeztetnek.
Azon a napon, amikor a választásokat elcsalták, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje reggel fél hatkor kelt fel, hogy ott legyen, amikor a kormányzó hajója befut a kikötőbe. Mindenki révbe ért.