Természetesen nem az a rejtély, hogy miképpen fordulhat elő ilyesmi a felsőoktatás patinás helyszínén, hiszen a húszas-harmincas években az elődök felvonulásokon követelték a zsidók kitiltását az egyetemekről, időnként meg is vertek közülük néhányat, később pedig nem listákat készítettek, hanem összeírásokat. Utánuk a komcsik listáztak, most megint ők. Nincs ebben titok.

A rejtélyes jelenség ennél sokkal nehezebben megfejthető, holott nap mint nap tanulmányozhatjuk. Például amikor Lázár János ügyeskedőnek nevezi Simor Andrást. Ő, aki az összes képviselő közül a legtöbb költségtérítést ügyeskedte össze magának valamelyik parlamenti ciklusban, konkrétan 18 milliót (összehasonlításképpen a legkevesebbet ügyeskedő 41 ezret), majd havi 600 ezerért béreltetett autót magának a frakciójával és a rogyásig eladósított városával (plusz havi 300 ezer benzinpénz), mely limuzint fel is tuningolt okosba egy lézerblokkolóval, hogy egy kicsit a sebességkorlátozás megkerülésével is ügyeskedjen. Tehát ő, az ügyeskedés korszakos klasszisa ügyeskedéssel vádol, és ebben senki nem lát semmi meglepőt.

Másban sem. A magát konzervatívnak nevező párt államosít, alkotmányos örökséget radíroz ki, visszamenőleges jogszabályokat alkot. Jó. A nyugdíjvédők 280 milliárdot veszítenek az államosított nyugdíjvagyonból a tőzsdén. Rendben. A miniszterelnök a szerénységet és az alázatot jelöli meg kormányzása legfontosabb értékeinek, aztán rövidesen kirúgják azokat a közszolgákat, akik máshogy írnák a ferihegyi repülőtér nevét, és ez csak a kezdet volt. Hol itt a probléma?

Ebben az országban félrecsúszott nyakkendővel, nyitva maradt sliccel, a kuplerájból kilépve is nyugodtan lehet beszélni a keresztényi erkölcsök fontosságáról. Sokan meg is könnyezik. A nyugodtan lehet beszélni nem pusztán azt jelenti, hogy a megvetés, a leköpés, a kiröhögés kockázata nélkül, hanem azt is, hogy az illető meg van győződve arról, hogy a kettő között nincs ellentmondás.

Ez a rejtély. Ezt kellene megérteni. Emiatt reménytelen minden. Talán az ifjúság a nemzet segítségére siet, és elárulja a titkot. Tegyük fel hát a nagy kérdést a listakészítőknek, azoknak, akik nyilvántartják, hogy ki a „rendes katolikus lány” és a „rendes katkó gyerek”, akik pozitívumként emelik ki, hogy „Páduai Szent Antal Plébánia”, „budapesti golgota keresztény gyülekezet”, „Reformátusok Klubja”, „család hit”, „a képek alapján klassz nagycsaládból jön”, kérdezzük meg tőlük, hogy ha ezeket a tulajdonságokat tartják nemesnek, helyénvalónak és követendőnek, akkor mégis miért fontos, hogy melyik lányt tudják megdugni?