Végre kiderült, hogy miért csak mérsékelt sikereket ért el Budai Gyula elszámoltatásügyi kormánybiztos: hát azért, mert magasról tesz a törvényekre. Összeférhetetlen óvodásként, avagy az Orbán-kormány államtitkáraként azért még szép karriert futhat be, elvégre egyre nehezebb megmondani, hogy mi is a kettő közötti különbség.

Minden bizonnyal mindegyikünk átélte azt a szédítő érzést, amikor bármit megtehetett, mert úgy tartotta kedve: ezzel a lelkesedéssel vágtuk a földhöz a nagymama kedvenc tányérját, vagy vettük el a szomszéd gyerek focilabdáját. Ezután azonban sajnos menetrendszerűen érkezett meg a rideg valóság szülői dorgálás, avagy egy saller formájában, és legkésőbb olyan tízéves korunkra már tudtuk, hogy vannak dolgok, amiket megtehetünk és vannak, amiket nem, jobb esetben a belénk nevelt erkölcsi érzék és jogtudat, rosszabb esetben a büntetéstől való félelem miatt.

Innen nézve igazán nehezen érthető, hogy az Orbán-kormány és egyben a Fidesz-KDNP apraja-nagyja miért viselkedik mégis úgy az elmúlt bő két évben, mint a legerősebb és egyben többnyire a legbutább gyerek a játszótéren, hiszen mégiscsak tiszteletre méltó, úgymond konzervatív értékrendet valló hölgyek és urak gyülekezetéről van szó. A Fidesz-KDNP persze valóban a legnagyobb gyerek a játszótéren (a legbutábban nem vagyunk biztosak, tekintve, hogy egy MSZP nevezetű is kóvályog arrafelé), gyerekszoba és józan ész hiányában pedig addig már nem jutott el, hogy előbb-utóbb jön egy még nagyobb gyerek és agyba-főbe veri.

Ebben mondjuk semmi újdonság nincs, mostanra lassan a felháborodást is unjuk, elvégre nagyon fárasztó és terméketlen dolog az Magyarországon. Az azért még így is némileg pikáns, amikor a törvényesség őre, egy volt katonai ügyész ürít oda szánt szándékkal már amúgy is igen mocskos homokra. Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosról van szó, aki ezen a poszton sikert sikerre halmozott, gondoljunk csak a nemzetközi filozófus konspiráció leleplezésére, avagy Gyurcsány Ferenc nem megvádolására.

Bár Budai remek munkájáról állítólag emlékkönyv is készül – minden bizonnyal a Harcom a nekem nem annyira szimpatikus oligarchák ellen címmel –, augusztus végén mégis távozni kényszerül posztjáról. Szerencsére van másik, hiszen földművelésügyi államtitkárként immár fél éve nem számol el az elődje, Ángyán József által feltárt földosztási anomáliákkal.

Minden más téren azonban nem lehet panasz Budai munkájára, elvégre az elmúlt hónapokban egy kartellt is összehozott. Egy pillanatig se zavarjon meg minket, hogy a kormányzati szereplők dolga elvileg a kartellek szétszedése lenne, hiszen nyilvánvalóan van jó és van rossz kartell, márpedig amit Magyarországon a kormány akar, az csak jó kartell lehet.

A szándék dicséretes, hiszen valakinek a magyar dinnyetermesztőket is meg kell védenie. A fejlett országokban azonban sok esetben még az érthető szándékok megvalósítása is törvénybe ütközik; ha például egy minket megkárosító tolvajt viszonzásképpen jól megverünk, az önbíráskodásnak minősül, hiába teljesen érthető az indulatunk. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében Budai Gyulának szerencsére nem kell szembenéznie ilyen következményekkel, ezért is ennyire bátor. Elvégre mit csinálhat vele és a kormánnyal a kartellügyeket vizsgáló Gazdasági Versenyhivatal? Megbünteti őket? Viszonzásképpen olyan pofont kapnának, hogy azonnal kirepülnek a játszótérről.

És mindez így megy egészen addig, amíg nem jön a játszótérre egy Budai Gyulánál és Orbán Viktornál erősebb gyerek, és el nem veszi a játékszereiket csak azért, mert megteheti. A játszótér rendje, hogy mindig lesz egy erősebb gyerek, a tegnap erőszakoskodóját pedig már kutyába sem veszik a többiek. Miért is vennék, hisz mindig is egy farok volt.