Egy civil szervezet cenzúrával vádolta meg az MTI-t. Az MTI erre úgy reagált, hogy kicenzúrázta, de fogalmazzunk árnyaltan: nem volt hajlandó közölni bazmeg az erről szóló közleményt, ahhoz képest ugye, hogy a mi adópénzünkből, meg a nyilvánosság, meg a... hagyjuk. Nézzük inkább az ügy bővebb, 2.0-ás változatát.

A Magyarországi Európa Társaság (MET) nyilatkozatot fogalmazott meg arról, hogy gratulálnak a két volt MTV-s újságírónak, Nagy Navarro Balázsnak és Szávuly Arankának, akik - többekkel megosztva - megkapták a Lipcsei Médiaalapítvány idei díját, az indoklás szerint a magyar közmédia szabadságáért vívott küzdelmükért.

Már azért is írták ezt, mert a MET tavaly decemberben "nyilatkozatban vállalt szolidaritást a tisztességes magyar közmédiáért éhségsztrájkot folytatókkal", és ebben megállapította, hogy "még mindig hiányoznak a szerkesztői cenzúra kiiktatásának garanciái, jóllehet immár feketén-fehéren lelepleződött az egész Európát megrázó magyar médiatörvény."

"A MET szomorúan kényszerül annak ismételt megállapítására" - folytatódik a közlemény, "hogy a magyar közmédia (...) politikai megrendeléseket teljesítő cenzoroknak lett kiszolgáltatva. A magyar közmédia a fülkeforradalom vezénylői elvárásainak megfelelően folyamatosan sérti meg a szakmaiság alapkövetelményeit." Nagyjából ez lehetett az a pont, ahol az MTI - Országos Sajtószolgálat szerkesztője szomorúan kényszerült annak megállapítására, hogy a) de hát mi is magyar közmédia vagyunk, b) a politikai megrendelő nem örülne egy ilyen közlemény megjelenésének.

Eme következtetés csak megerősödhetett az MTI-OS szerkesztőjében, amikor eljutott a MET-közlemény utolsó bekezdéséhez: "A Lipcsei Médiaalapítvány díjának indokoltságát aláhúzza, hogy a közpénzből fenntartott közmédia nem tartotta említésre méltónak Szávuly Aranka és Nagy Navarro Balázs nemzetközi elismerését. Ez a kisstílű, gyáva eljárás a Kádár-korszak visszataszító sajtópolitikáját idézi fel." A tököm kisstílű és gyáva - horgadhatott fel benne úgy az önérzet, mint a negyven éves szakmaiság, majd úgy döntött, a MET, a nyilvánosság és a tágabb értelemben vett Európa bekaphatja.

"A Magyarországi Európa Társaság által küldött közleményt (...) az MTI jelen formájában nem közli. Az átküldött anyagot az intézmény az OS szolgáltatásának működési szabályzata 13. pontjában megfogalmazottak szerint utasítja vissza, amely kimondja, hogy a közlésre szánt anyag nem sértheti az MTI Nonprofit Zrt. jó hírnevét és üzleti érdekeit. Az Önök által az MTI-hez eljuttatott levél az intézményre, annak függetlenségére, szakmaiságára nézve fogalmaz meg valótlan állításokat" - írta a civil szervezetnek a főszerkesztő-helyettes.

És hogy a MET állításának tarthatatlanságát, valamint a cég szakmaiságát mintegy külön aláhúzza, hozzátette ezt is: "A Lipcsei Médiaalapítvány 2012-es díjáról azonban hírt adunk, nem a díj odaítélésekor, hanem annak átvételekor. Ugyanúgy, mint ahogyan ezt korábban is megtettük, amikor beszámoltunk a TFSZ két alelnökének Olaszországban adott kitüntetésről, annak átadásakor, 2012. március 17-én." Tehát az odaítélés önmagában még nem hír, elég csak az átvételkor beszámolni - képzeljük el ugyanezt Nobel-díj relációban, de nem, inkább ne.

Ily módon védte meg tehát a cég főszerkesztő-helyettese az MTI Nonprofit Zrt. jó hírnevét és üzleti érdekeit. Ellentétben azzal a június 5-i gikszerrel, amikor simán közölték az MSZP közleményét, mely szerint Orbán Viktor "...a közmédia azonnali elfoglalásába kezdett. (...) első körben a négy önálló, évtizedes (az MTI esetében évszázados!) szakmai múlttal és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező közmédiumot egyetlen pártfelügyelet alá vont mamutvállalatba vonta össze. (...) A közmédia ilyetén való átalakításával Orbán Viktor jó időre lehúzta a pártatlan közmédiát Magyarország térképéről."

Így történhetett meg tehát az, hogy a főszerkesztő-helyettesi email éppen azt a vádat igazolta, amit pedig annyira cáfolni szeretett volna.