Kovács Pisti elődjei, akik nem akartak koalíciót az MSZP-vel (1994)

Az 1994 tavaszán már nem az volt a kérdés, hogy leváltják-e a kormányt – annak bukása már jóval korábban eldőlt –, hanem hogy az új kormány milyen összetételű lesz. A szavazáshoz közeledve mind világosabb lett, hogy csak az MSZP lehet a győztes. De azért még megmaradt az esélye annak, hogy az SZDSZ remek kampányfinise – amely leginkább a friss kormányfőjelölt, Kuncze Gábor sorompóba állításának köszönhető – megakadályozza majd Horn Gyuláék abszolút többségét.

Miközben az SZDSZ vezetői a kampány során többször kijelentették, az ő elsőszámú koalíciós partnereik a liberális pártok (a Fidesz, az Agrárszövetség és a Vállalkozók Pártja), és nem készülnek a szocialistákkal való kormányzásra, addig az SZSZ holdudvara és a kampányát támogató vállalkozói kör mind hangosabban állt ki a koalíció mellett. Az MSZP 1990-től kezdődően fokozatosan jött ki a politikai karanténból - ennek a legfontosabb stációi a társadalombiztosítási önkormányzati választások és a Demokratikus Charta voltak.

A választások első fordulójában az MSZP 32,99, az SZDSZ 19,74 százalékot szerzett, a második fordulóban az egyéni körzetekben győzelmi eséllyel csak e két párt jelöltjei maradtak talpon. Ezek után az a paradox helyzet alakult ki, hogyha az SZDSZ jelöltjeinek váratlanul sok választókerületben sikerül fordítani és nyerni, akkor lesz koalíció az MSZP-vel, ha várakozásoknak megfelelően a szocialisták besöprik az egyéni mandátumokat, akkor nem. Váratlan dolog nem történt, legalábbis a választások második fordulójában: Horn Gyula pártjának a 176 egyéni kerületből 147-ben sikerült győzni, így abszolút többsége lett a parlamentben. A váratlan dolog csak ezután következett, az SZDSZ igent mondott az MSZP hívó szavára, és koalíciót kötött vele. De filmünk készülte idején erről még senki sem tudhatott.