A termelők és az eladók fóliával igyekeznek védeni a kígyóuborkát. Van rá magyarázat, de tudósok szerint akadna jobb megoldás is.
A kígyóuborka fontos kiegészítője ez a zöldség a salátáknak, szendvicseknek és egyéb ételeknek, arról nem is beszélve, hogy önmagában is megállja a helyét némi tejföl, ecet és egy csipetnyi pirospaprika társaságában. Boltokban gyakori, hogy minden egyes uborka külön-külön van műanyagba csomagolva. Ezen a ponton sokakban megszólalhat a vészcsengő, mondván, hogy az uborka önmagában ugyan finom és egészséges – hiszen nyers zöldségről van szó –, ám a csomagolása miatt a bolygót is szennyezheti. De akkor miért csomagolják mégis be darabonként a termést?
A Simply Recipes szerint a megoldás egyszerű: mivel a zöldség körülbelül 95 százaléka víz, így ez az egyetlen lehetséges módja annak, hogy ne veszítse el idő előtt a nedvességét. Mivel a héja nagyon vékony, ezért ez egyébként könnyen megtörténhetne, és fonnyadni kezdene.
A csomagolás másik oka, hogy elzárja az uborkát az oxigén elől. Ahhoz, hogy az élelmiszerhez kapcsolódó kórokozók szaporodni tudjanak, hat feltétel teljesülésére van szükség, amiből három alapból jelen van a zöldségnél, így az árusítók az oxigén kizárásával kívánják lassítani a bomlási folyamatot. Ugyanakkor ez a megoldás sem tökéletes, az olyan problémákat ugyanis, mint a szalmonella vagy a botulizmus ezzel nem lehet kiküszöbölni.
Mindezek mellett a csomagolás egy plusz védőréteg a termény számára, ami így kevésbé sérül – ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy tovább maradjon fogyasztható.
Ez persze még nem teszi kevésbé aggasztóvá azt a tényt, hogy a műanyag fólia gyártása és használata káros a környezetre. Egy 2022-es tanulmány szerint azonban egyetlen uborka kidobása – csak azért, mert az elfonnyadt vagy megpenészedett – akkora környezeti terhelést jelent, mint 93 fólia legyártása. Vagyis elvileg még mindig jobb, hogy külön-külön van becsomagolva, mintha ki kellene dobni.
Van itt azonban egy fontos de. Nevezetesen, hogy a műanyag csomagolás nemcsak akkor terheli a természetet, amikor legyártják, hanem azután is, hogy már nincs rá szükség: amellett, hogy rendkívül hosszú idő alatt bomlik le, a róla leszakadó mikroműanyagok beszennyezik a talajt, a vizeket és ezzel együtt az ember szervezetébe is bekerülnek.
Szóval mi lehet a legjobb megoldás? Nehéz megmondani. De amíg nincs olyan csomagolás, ami hasonló módon védi meg az uborkát, alacsony a gyártás környezeti terhelése és teljesen lebomlik, addig érdemes pár dolgot fontolóra venni. Például, hogy
- mindig csak a szezonnak megfelelő zöldséget/gyümölcsöt fogyasszunk – beleértve természetesen a kígyóuborkát is,
- próbáljunk meg helyi termelőktől zöldséget/gyümölcsöt beszerezni, hogy minél kevesebbet kelljen azt szállítani,
- vásároljunk csomagolásmentesen,
- végső soron pedig próbáljunk meg magunknak termeszteni akár kígyóuborkát is.
Ez utóbbi egyáltalán nem nehéz feladat, már egy balkonládában is kivitelezhető, a lényeg, hogy a növénynek legyen elég erős támasztéka, amire fel tud futni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.