Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha nyár, akkor számneves széria a Honortól. Az európai piacon egyre jobban teljesítő kínai telefongyártó azokat célozza a Honor 200 Próval, akik az olcsó mobilok tudásánál és megjelenésénél azért többet szeretnének, de a csúcskategória árát nem akarják kifizetni.
Minden úgy történt, ahogy a Honortól az utóbbi években megszokhattuk. Előbb, még tavasszal megjelent a Honor 200 Lite, a kétszázas széria legolcsóbb darabja, 130 ezer forintos listaáron ajánl belépést a kínai gyártó idei új modelljeinek világába. (Teszt itt.) Aztán megérkeztek a komolyabb versenyzők, a nyári Honor 200 és 200 Pro, melyek közül az ütősebb modellt próbálgattuk.
Hardver: 6,78, 120, 3840
Ha valaki a gyöngyházfehér színű Honor 200 Prót veszi kézbe, annal első ránézésre egyértelmű, hogy tervezői a stílust tartották fókuszban. A készülék fekete kivitelben sem csúnya, ám úgy inkább belesimul az évek óta egymástól alig különböző okostelefonok közé. A színjátszós fehéren viszont pár pillanatig biztosan ott fognak maradni a többiek szemei.
A felhasználó szemei pedig a 6,78 hüvelykes (OLED paneles, 1224× pixel felbontású, 120 Hz-es frissítési rátájú) képernyőn maradhatnak. Akár hosszasan is, hiszen a Honor ennél a telefonnál is biztosítja a 3840 Hz-es kockázatmentes PWM-fénytompítást. A természetes fénykörnyezethez igazodó dinamikus fénytompítás technológia lényege a képernyő vibrálásának csökkentése. Ami azért fontos, mert elsősorban a vibrálás okozza a sokak számára ismerős, száraz szemmel és enyhe fejfájással járó érzést, ami gyakori, ha az ember sokáig nézi a képernyőt. Az egyre fejlettebb PWM technológiák alkalmazása abban segít, hogy a kijelző pulzálása minél magasabb frekvencián történjen. Ennek megfelelően minél magasabb az értéke, annál kevésbé fárasztja a szemet a képernyő nézése. (Korábbi cikkünkben közérthetően és videóval illusztrálva mutattuk meg a technológia lényegét.)
A stílusos hátlap és a képernyő közé szorítva a Qualcomm SM8635 Snapdragon 8s Gen 3 processzora és 12 GB RAM teszi a dolgát. Illetve egy C1+ chip, ami a vezeték nélküli kapcsolódás minőségét hivatott javítani. Ez utóbbit nem egyszerű gyakorlatban tesztelni, maradjunk annyiban, hogy ilyen jellegű probléma nem volt a készülékkel – igaz, ilyesmi azért ebben a kategóriában nem is nagyon szokott előfordulni. Egyéb meglepetés sincs: ez egy középkategóriás készülék, tehát mindennapos feladatoknál nem döccen, de komplexebb játékokhoz nem ezt ajánljuk.
Az 5G, az eSIM-támogatás, a WiFi 6 és az NFC természetesen adott. Az infravörös porttal tévéket, klímákat is lehet vezérelni, ami kényelmes lehet.
Ahogy abban sincs meglepetés, hogy a Honor nem centizte ki az akkut. Ám az 5200 mAh kapacitású telep csak papírforma szerint nem merül le nap végére, valós használat során meglepően, sőt érthetetlenül gyengén teljesít. Közel sem biztos, de remélhető, hogy emögött olyan dolgok állnak, amiken szoftverfrissítésekkel tud valamennyit javítani a gyártó. (A gyengélkedés már csak azért is furcsa, mert mondjuk a házon belüli Magic6 Pro akkuja mindössze 400 mAh-val jobb, üzemidőben mégis a legjobbak közé tartozik. Ráadásul úgy, hogy annak az 5600 mAh-s akkunak jóval erősebb hardvert kell kiszolgálnia.)
Az IP65-ös por- és vízállóságra biztosított tesztalanyunk 100 Wattal tölthető vezetéken, ami jól hangzik, és még azzal sincs baj, hogy ennek eléréséhez a gyártó egyedi szabványra építő, saját töltőfeje szükséges (Honor Super Charge). A probléma az, hogy ezt nem adják a telefon mellé a dobozban. Néhány más gyártmányú töltőkkel kisajtolható valamivel több, de alapesetben 25–50 Watt közti töltésre számítson, aki nem fizet ki a mobil ára mellé még 15–20 ezer forintot a töltőért a Honornak. Vezeték nélkül 66 Watt adott.
Szoftver: 14 + 8
A hardver által kiszolgált Android 14 operációs rendszer, illetve a rajta futó MagicOS 8 felület ismerős lesz azoknak, akik fogtak már kézbe Honor telefont. Illetve azoknak is, akik Huaweit fogtak kézbe az elmúlt években: a külön utakra lépő vállalatok által fejlesztett felületek alaplogikája hasonló. És kis megszokást igényelhet az androidos univerzum más bolygóiról érkezők számára. Ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne, sőt, véleményünk szerint a MagicOS kényelmes, szerethető rendszer.
A felület erősségei közé sorolja a gyártó, hogy zökkenőmentesen együtt tud működni a felhasználó más eszközeivel (ehhez számítógépen a Honor PC Manager segédprogram szükséges), ami jól hangzik, olyannyira jól, hogy ma már nem kiemelt funkcióként, hanem alapvető elvárásként tudjuk megfogalmazni.
A korábbi modellekről váltók számára újdonság lehet a kínai vállalat által Magic Capsule (ha nagyon le akarjuk fordítani: varázskapszula) néven emlegetett, a képernyő tetejére beúszó interaktív értesítési felület. Ez az, amit az Apple kényszerből talált ki: ha már az előlapi kamera kijelzőbe rejtését nem tudja – vagy egyelőre nem akarja – megoldani, akkor próbált előnyt kovácsolni abból, hogy valami belerondít a képernyő egységébe. Az ötlet olyannyira bejött, hogy azóta nemcsak az iPhone-okon látni a – szépségét tekintve legalábbis megosztó – dinamikus szigetet, hanem lényegében minden gyártó az Apple után indult.
A mesterséges intelligencia sok-sok éve jelen van az okostelefonokban, így tesztalanyunkban is, ám az utóbbi időkben a mobilos szegmensben is divatossá vált formájával (átfogó generatív MI) a Honor még nem készült el.
Szoftver terén fontos még, hogy a gyártó négy további androidos főverziót ígér, azaz aki nemhogy a Honor 200 Prót választja, de hosszú évekig ki is tart mellette, az még az Android 18-at is meg fogja kapni. A biztonsági szoftverfrissítések öt éven át érkeznek majd a mobilra.
Kamera: 50 + 50 + 12 + barbatrükk
Az 50 megapixeles széles látószögű lencse (f/1.9) alá szintén 50 megapixeles (f/2.4) telefotós és 12 megapixeles (f/2.2) ultraszéles látószögű lencse került. Az optikai képstabilizálás, az autofókusz és a 2,5-szeres optikai zoom telefonnál adott. Az előlapi szelfikamera egy 50+12 megapixeles szettből áll, ám ennél a modellnél pont nem biztos, hogy azzal kell bárkiről is arcképeket csinálni.
A Honor 200 Prót ugyanis az ikonikus portréiról ismerhető Studio Harcourt párizsi fotóstúdióval közösen fejlesztették, utóbbi műhely szakembereit egészen pontosan a hátlapi kamerarendszer képességeinek javításába vonták be. A gyártó tájékoztatása szerint a két cég szakértőiből álló csapat 400 napon át kereste a választ arra, mitől is lesz jó egy portré, és hogyan lehet a minőséget egy mobilos fotózás során szoftveres rásegítéssel előidézni. A csapat több mint 1000 különböző megvilágítású szituációt vizsgált, és több millió adatkészletet elemzett.
A munkafolyamatok eredménye akkor jelenik meg az ember előtt, amikor fényképezés közben a Portré módot választja, majd megérinti a képernyő tetején megjelenő Harcourt feliratot. A logó három lehetőséget tár a felhasználó elé: az élénk/színes/klasszikus a portréstúdió stílusára szerkeszti át a fotót. A harmadik esetben fekete-fehérre, ami egyébként a Harcourt jellegzetes stílusát tükrözi.
Nagyon röviden arról van szó, hogy az MI játszik a fényekkel és árnyékokkal. Tapasztalataink szerint ez a szoftveres rásegítés valóban látványos eredményeket tud produkálni, tulajdonképpen a minden valamirevaló telefonban megtalálható – és első néhány megtapasztalásra wow-élményt kiváltó Portré módra – tesz rá még egy lapáttal. Ám szavatossága igen rövid: akiről egyszer készül egy ilyen portré, az utána nem fog akarni kétnaponta egy ugyanolyan jelleggel művésziesített fényképet.
Véleményünk szerint ennél sokkal fontosabb és tartósabb jó hír, hogy a Honor 200 Próval elég jó fotókat lehet készíteni. A gyártó mérnökei ügyesen találták el, hogy hardvernek és szoftvernek melyik az a kombinációja, amelynél még viszonylag alacsony áron tudják tartani a telefont, mégis azt fogja érezni a Honor 200 felhasználója: ez a mobil jó képeket csinál.
Ennek demonstrálásaként az Airbus hamburgi gyárában járva fotóztunk. Az Airbus éppen húsz éve szállít gépeket a Wizz Airnek, a látogatás egyik apropója ez volt. A másik pedig, hogy a gyártó átadta a légitársaságnak azt az A321neo típusú repülőt, melynek festését Kerényi Éva rimaszombati történész-muzeológus-képzőművész tervezte.
Konklúzió
A Honor 200 Pro modell fehérben és feketében jelent meg, Magyarországon az 512 GB-os tárhellyel felszerel kiadásban. Listaáron 300 ezer forintot kérnek érte. (Szolgáltatói kedvezményekkel – tarifacsomagtól függően – több tízezer forinttal olcsóbban beszerezhető.)
A 300 ezer forintos összeg annak sok, aki olcsó telefont szeretne, a hardver annak gyenge, aki a csúcskategóriára vágyik. Ez nem hiba, hanem funkció: a Honor 200 Prót éppen azoknak szánja a gyártó, akik vágyaik és lehetőségeik határát a 300 ezer forint körüli árszintben tudják meghúzni. Számukra jó választás lehet a modell, főleg akkor, ha idén kiadott készüléket keresnek. Aki beéri tavalyival, az jó helyeken keresgélve ebben az árkategóriában már válogathat Honor Magic5 Pro, Samsung Galaxy S23, iPhone 14 modellek között.
Igaz, hogy a konkurensek egyikével sem készíthetők Harcourt-optimalizált portré. Amiről a konklúzióban két fontos dolgot érdemes megemlíteni. Egyrészt akinek ügyessége és ideje is van rá, az egy ügyesen képszerkesztő alkalmazással ki tud kísérletezni hasonlóan jó formulákat. Másrészt viszont az is igaz: a Honor 200 Pro egyik ereje éppen az, hogy a leveszi ezt a gondot a válláról annak a felhasználónak, aki egyáltalán nem szeretne bíbelődni a beállításokkal, egyszerűen csak látványos képeket akar csinálni ismerőseiről egy gombnyomásra.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
