Azt már hosszú évek óta tudni lehet, hogy az elfogyasztott tengeri halakban és egyéb herkentyűkben jó eséllyel vannak mikroműanyagok, ahogy azt is, hogy lassan nincs olyan pontja a világnak, ahol ne lenne jelen a szennyeződés – a felhőktől egészen az emberi szív szövetéig mindenhol kimutatható.

Ennek fényében szinte biztosra vehetjük, hogy az elfogyasztott élelmiszerek nagy eséllyel tartalmazhatnak ilyen anyagot. Ennek mértékéről most egy felmérés is készült, aminek eredménye még a fentiek tükrében is ijesztő.

A Torontói Egyetem kutatói 16 fehérjetípusból vettek mintát, köztük magasan feldolgozott fehérjetermékekből és minimálisan feldolgozott friss élelmiszerekből is. A lazac és a garnéla mellett vizsgálták többek között a csirkemellet, a sertéskarajt, a bélszínt, a csirkefalatokat, valamint a növényi alapú „halrudakat”, nuggetseket, tofut és a marhahúst helyettesítő növényi alapú húspogácsát is.

Az eredmény az Environmental Pollution című tudományos lapban jelent meg: mind a 16 fehérjetípusban volt mikroműanyag, összesen a vizsgált – különféle márkájú – minták 88 százalékában mutatták ki a szennyeződést.

AFP

A kutatók azt találták, hogy a mikroműanyag ugyanolyan elterjedt a szárazföldi eredetű fehérjékben, mint az óceánból származókban. Emellett a mikroműanyag koncentrációját tekintve nem találtak statisztikai különbséget a szuperfeldolgozott termékek és a friss termékek között.

A kutatók szerint egyszerű és csábító az a tanács, hogy fogyasszunk más típusú ételeket, ám a felmérés épp arra mutat rá, hogy egyelőre fogalmunk sincs arról, az egyes ételek mennyi műanyagot tartalmazhatnak.

Aggasztó: vízmintákat vettek egy világkörüli vitorlásverseny során, és még az legtávolabbi zugokban is mikroműanyagot találtak

Mikroműanyagot találtak az Ocean Race nevű világ körüli vitorlásverseny során vett vízminták mindegyikében.

Az IFLScience összegzése alapján az élelmiszerben lévő műanyag hat különböző formában volt: szálak, szálkötegek, töredékek, gumi, hab és film. Az azonosított mikroműanyagok közel fele (44 százaléka) műanyagszál, míg egyharmada (30 százalék) műanyagdarabka volt. Ez összhangban van más tanulmányokkal, amelyek kimutatták, hogy a ruhákból és más textiltermékekből származó műanyagszálak a mikroműanyag egyik legelterjedtebb formáját jelentik.

A tudománynak egyelőre nincs pontos képe arról, hogy milyen hatással vannak ezek a mikroműanyagok az ember egészségére, de az biztos, hogy nem tesznek neki jót. Nemrég kiderült például, hogy a mikroműanyagok a lenyelésük után nem sokkal képesek átjutni a vér-agy gáton, és olyan agyi fehérjékre is hatással lehetnek, amelyeknek a Parkinson-kórhoz is közük van.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.