Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megdöbbentő statisztikával szembesít egy jelentés: a világ lakosságának egy százalékába tartozó „szupergazdagok” számlájára annyi üvegházhatású gáz kibocsátása írható, mint az emberiség kétharmadáéra.
Újabb bizonyítékok utalnak arra, hogy a világ legtehetősebb emberei aránytalanul nagy terhet rónak a környezetünkre. 2019-ben a szupergazdagok egy százaléka volt a felelős a globális szén-dioxid-kibocsátás 16 százalékáért, ami megegyezett az emberiség szegényebb, 66 százalékának kibocsátásával – szerepel az Oxfam civil szervezet Climate Equality: A Planet for the 99% című jelentésében, amely a Stockholmi Környezetvédelmi Intézettel (SEI) végzett kutatáson alapul.
A jelentés különböző jövedelmi csoportok fogyasztás alapú kibocsátását elemzi, rávilágítva arra, hogy óriási a különbség a szupergazdagok, a szén-dioxid-éhes életmóddal és befektetéssel élők karbonlábnyoma és a világ többi része között. „A szupergazdagok kifosztják és a pusztulásig szennyezik a bolygót, aminek következtében az emberiség fulladozik a szélsőséges hőségtől, áradásoktól és aszálytól” – idézi a ZME Science az Oxfam International ideiglenes ügyvezető igazgatójának szavait.
Az Oxfam jelentése szerint a szupergazdag 1 százalék három szempontból is kulcsfontosságú a szomorú klímatörténetben. Pazar életmódjuk miatt (beleértve a jachtokat és a magánrepülőket) nagyobb a szénlábnyomuk. Hajlamosak olyan erősen szennyező iparágakba is beruházni, mint a fosszilis tüzelőanyagoké, emellett erős befolyásuk van a médiára, a gazdaságra, a politikára és a döntéshozatalra. Az is nagy különbséget jelent, hogy a gazdagok hogyan használják fel pénzüket. Egyes becslések szerint a beruházásaik a kibocsátásuk 50-70%-át teszik ki. A szennyezést okozó iparágakba fektetett milliárdos alapok aránya kétszerese az átlagos befektetőkének. Ez lehetővé teszi számukra, hogy ellenőrizzék a világ legerősebb vállalatait, jelentős befolyást biztosítva kibocsátásukra.
Mindez már önmagában is megdöbbentő, és legalább ennyire szomorú, hogy abban is óriási egyenlőtlenség mutatkozik, hogy miként érezhető az éghajlatváltozás hatása. Miközben a gazdag emberek és országok a leginkább ludasok az éghajlati válságban, addig a szegénységben élők, a marginalizált csoportok és az alacsony jövedelmű országok fizetik meg az árát. A gazdag emberek többet tehetnek azért, hogy megóvják magukat az éghajlatváltozás hatásaitól. Biztonságosabb lakásokban élnek az áradásoknak vagy más természeti katasztrófáknak kevésbé kitett helyeken, és olyan készülékeik vannak, amelyek megakadályozhatják, hogy a hőség elviselhetetlenné váljon. Gyakran megtakarításokra vagy biztosításra hagyatkozhatnak az okozott kár helyreállítása érdekében.
Eközben a szegénységben élő emberek és más marginalizált csoportok otthonai jóval sebezhetőbbek, gyakran túlzsúfoltak, jobban ki vannak téve az árvíznek, és nincs hozzáférésük légkondicionálóhoz. Az ismétlődő hőhullámok, az áradások és a szárazság nagyon eltérően tapasztalható ezekben az eltérő forgatókönyvekben. Az éghajlattal összefüggő, ismétlődő katasztrófák továbbra is rontják a sokkhatások leküzdésére, valamint életük és megélhetésük helyreállítására irányuló képességüket.
Az aránytalanul magas kibocsátás évente legalább 1,3 millió halálesetet okoz világszerte, ami nagyjából megfelel az írországi Dublin lakosságának. A legtöbb ilyen haláleset várhatóan 2020 és 2030 között következik be. Önmagában az Egyesült Államok felső 1 százaléka járul hozzá a globális hővel összefüggő többlethalálozás több mint tíz százalékához.
Minél gazdagabb valaki, annál könnyebb lehet számára a kibocsátás csökkentése, mivel a kibocsátás nagy része luxuscikkekből és -szolgáltatásokból, valamint befektetésekből származik – véli az Oxfam. Ez azt jelenti, hogy nagyobb kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy mélyreható és azonnali változásokat hajtsanak végre annak érdekében, hogy a világ hőmérsékletének növekedése 1,5 °C alatt maradjon.
Az Oxfam három adó bevezetését javasolja, amelyek együttesen több mint 9 billió dollárt hozhatnak egy zöldebb és egyenlőbb világ felépítéséhez. Vagyonadó (évi 1,7 billió dollár), a legmagasabb jövedelemadó (évi 6,4 billió dollár) és a váratlan társasági nyereségadó (akár 941 milliárd dollár). Több mint 45 energiaipari vállalat átlagosan évi 237 milliárd dollárnyi váratlan nyereséget ért el.
A szervezet szerint bolygónk jövője, amely a visszafordíthatatlan változások küszöbén billeg, nem kevesebbet követel, mint azonnali választ a világ leggazdagabbjaitól.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
