Most először fordult elő, hogy a csillagászoknak sikerült szilícium-dioxid jelenlétét érzékelniük egy exobolygó légkörében. Azt még nem tudják, mennyi van ott az anyagból.
Újabb fontos eredményt értek el a James Webb űrteleszkóp segítségével: a szerkezet a WASP-17b kódjelű exobolygó – egy forró Jupiter – légkörében kvarc nanokristályok, egész pontosan szilícium-dioxid jelenlétét érzékelte. A Bristoli Egyetem tudósai közölték: ez az első alkalom, hogy ez sikerült.
Az égitest, amely a WASP-17 körül kering, nagyjából 1300 fényévre van a Földtől. Az Astrophysical Journal Letters című tudományos lapban megjelent publikáció szerint a WASP-17b 3,7 földi nap alatt kerüli meg a csillagát. Mivel igen közel van hozzá, rendkívül erős sugárzás éri, a felszínén pedig forróság uralkodik.
A szakemberek szerint a mostani felfedezés kulcsfontosságú annak megértéséhez, hogy miként alakul és fejlődik az exobolygókon a felhőzet.
David Grant, az egyetem tudósa szerint azt már a Hubble-nek köszönhetően is tudni lehetett, hogy apró részecskék alkotják a bolygó légkörét, de arra nem számítottak, hogy ez kvarcokból áll.
A kvarc egyfajta szilikát, a szilíciumban és oxigénben gazdag ásványi anyagok csoportjának része. Ezek a szilikátok széles körben elterjedtek Naprendszerünkben, a Föld, a Hold és más sziklás világok domináns alkotóelemének számít. A galaxisokban különféle formákban léteznek.
18 ezer km/órás szél fúj, és vasból vannak a felhők az egyik furcsa, megnyúlt alakú bolygón
A WASP-121b egy tőlünk 850 fényévre lévő csillag körül kering, a körülmények pedig abszolút pokoliak.
A mostani felfedezés azért figyelemre méltó, mert az exobolygók és barna törpék légkörében előforduló szilikátszemcsékkel ellentétben a Webb által talált szilikátszemcsék túlnyomórészt kvarcból állnak. Ezek a szemcsék magnéziumban gazdag szilikátokból, például olivinből és piroxénből vannak.
Hannah Wakeford, a tanulmány társszerzője szerint arra számítottak, hogy magnézium-szilikátokat fognak találni. Ehelyett azonban ezek építőköveit találták meg, amelyek a hidegebb exobolygóknál és barna törpéknél észlelt nagyobb szilikátszemcsék kialakulásához szükségesek.
A Webb 10 órán át használta az infravörös fény középső tartományát rögzítő eszközét, így rengeteg adatot tudott felhalmozni a bolygóról. Ezek vizsgálatakor derült fény a kvarc jelenlétére.
A szakemberek megjegyzik: az komoly kihívást jelent, hogy megállapítsák, pontosan mennyi kvarc van a bolygó légkörében.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.