A Földtől nagyjából 2200 fényév távolságra található a haldokló csillagok azon régiója, amit Gyűrűs-ködként ismerünk. A területről korábban is készítettek már felvételeket a tudósok, a James Webb űrteleszkópnak köszönhetően azonban minden eddiginél szebb fotók születtek róla.

Roger Wesson, a Cardiffi Egyetem munkatársa szerint, amikor először látta a társaival a képeket, megdöbbentette őket azok részletgazdagsága. A gyűrű nagyjából 20 ezer, sűrű molekuláris hidrogéngázcsomóból áll, amelyek mindegyike nagyjából akkora, mint a Föld.

A szerkezet közepén egy olyan csillagot láthatunk, ami hamarosan teljesen fehér törpévé zsugorodik, ami a csillagfejlődés utolsó szakaszát jelenti. A folyamat során az égitest ledobja a külső gázburkát, ami miatt a képen látható Gyűrűs-ködben további vibráló gyűrűket látni.

European Space Agency

Az Európai Űrügynökség közlése szerint a James Webb űrteleszkópnak a legmodernebb infravörös értékelők segítségével sikerült példátlan felbontású képeket készítenie a Gyűrűs-ködről. A bonyolult csillagködről (nebula) olyan részleteket sikerült feltárni, mit korábban a kutatók nem tudtak elemezni.

Sikerült például azt is megállapítani, hogy a gyűrű különböző ívei nagyjából 280 évente alakultak ki, ahogy a központi csillag elkezdte ledobálni a gázburkát. A gyűrűkből a szakemberek szerint az is következik, hogy a központi csillagnak kell lennie egy társcsillagának is, amelyik olyan messzire kering tőle, mint a Plutó a Naptól.

A gázokat ez a kísérőcsillag formálta meg olyanná, mint amilyennek most látjuk. Az ESA megjegyzi: korábban egyetlen műszerrel se lehetett kimutatni a struktúra ezen finomságát.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.