Az űrbe juttatni dolgokat igencsak költséges dolog, jelen pillanatban csak rakéták segítségével lehetséges – annyi változás azonban már történt, hogy ezek közül néhány nem egyszer használatos, tehát, miután célba juttatta a rakományát, nem semmisül meg, hanem egyben visszatér, és voltaképpen leszáll egy kijelölt pontra.

Ez azonban még mindig bonyolult és drága. Egy kaliforniai startup, a Longshot pedig a jelek szerint merte feltenni a kérdést: mi lenne, ha a rakományt rakéták helyett egyszerűen csak kilőnénk az űrbe?

Az elképzelés nem teljesen újkeletű, mi is írtunk korábban a SpinLaunch megoldásáról, mely egyfajta hatalmas centrifuga – azzal rakétákat lőnének az űrbe.

A NASA is kipróbálta a hatalmas centrifugát, amely forradalmasíthatja a rakétaindítást

A SpinLaunch nevű szerkezet az indítani kívánt eszközt úgy forgatja meg, mint egy centrifuga, majd a kellő sebesség elérése után útnak indítja.

A Longshot azonban egyfajta kinetikus kilövőrendszerre gondolt (kinetic space launch system), mely kilőné az űrbe juttatandó dolgokat. Ez a kilövőrendszer rendkívüli mértékben csökkentené az ezzel járó költségeket – emberek űrbe juttatására azonban érthető okokból alkalmatlan, jegyzi meg az Interesting Engineering.

A startup egy hatalmas, többfokozatú, ágyúszerű eszköz fejlesztését tervezi, melyet ők csak „többfokozatú lövedékgyorsítóként” (multi-stage projectile-accelerator) emlegetnek. Ez mindössze néhány másodperc alatt Mach 30-ra gyorsítaná a rakományt, mely miután elérné az indítási sebességet, elhagyná a hatalmas csövet, és meg is indulna az űrbe.

A kissé szokatlan megközelítés nem teljesen új, a második világháborúban a németek V-3 ágyúja is hasonló volt, bár jelen esetben nem egy pusztító fegyver, hanem egy hasznos eszköz készítése a cél – írja a New Atlas.

A Longshot eszközének egy korai prototípusa.

Longshot Space

Mint Nato Saichek, a Longshot műszaki vezetője rámutat, a megoldásuk egyfajta pneumatikus meghajtással működő hajítóágyú, melyben egyáltalán nincs tűz: az eszköz nem hátulról löki meg a rakományt, hanem oldalról tolja. Nagyjából úgy nyomják ki a rakományt, mint a fogkrémet a tubusból – magyarázza a szakember, megjegyezve, hogy a gyorsítást a lövedék különleges farokkialakítása, és a sűrített levegő használata is segíti.

Saichek szerint a kilövőeszköz egy 10 kilométer hosszú, átmérőjét tekintve körülbelül 3 méteres betonhenger lenne. Ebbe csak be kéne tölteni a kilőni kívánt tárgyat, majd az egészet lezárni, és tüzelni. A lövedék – vagyis a rakomány – egyetlen másodperc alatt érne a cső egyik végéből a másikba, ahol elhagyná azt, és másodpercenként (!) 10 kilométeres sebességgel érkezne meg az atmoszféra felsőbb rétegébe, ráadásul a művelet gyakorlatilag bármikor megismételhető.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.