A tudósok 3D-s modellezés segítségével egészen a legrégebbi időkig mentek vissza, hogy feltérképezzék az óceánoknak mintegy 540 millió év óta zajló változását – olvasható a Nature tudományos lap szerdán megjelent számában. A kambrium földtörténeti korszak elején jelentek meg – az egyszerű egysejtű szervezeteket leszámítva – a komplex élet első formái, köztük a háromkaréjú rákok, azok a tengeri ízeltlábúak, amelyek az egyik első tömeges pusztulás idején haltak ki.

Ez a térkép megmutatja, hol volt az otthona 35 millió évvel ezelőtt

A szoftvermérnökként dolgozó Ian Webster az elérhető adatbázisokból egy olyan weboldalt rakott össze, ahol rákereshetünk arra, a Föld történetének különböző időszakaiban hol volt az a terület, ahol ma lakunk.

A ma ismert első nagyobb élőlények 500 millió évvel ezelőtt jelentek meg – mondta el az AFP francia hírügynökségnek Alexandre Pohl, a CNRS francia kutatóintézet ősi klímával foglalkozó kutatója, a tanulmány vezető szerzője. „Később, 460 millió évvel ezelőtt a biológiai változatosság valóságos robbanást élt át, feltehetően a víz oxigénnel való telítődése következtében, amelyben az oxigénkoncentráció alkalmassá tette a helyeket az állatvilág felvirágzásához” – magyarázta.

Általánosan elfogadott, hogy a tengerek oxigénnel való telítődése a légköri oxigénváltozások eredménye. Több éghajlati modell finomításával azonban Alexandre Pohl és kutatótársai felfedezték, hogy az evolúcióban nagy szerepe volt a földrészek elhelyezkedését megváltoztató lemezek tektonikus mozgásának is.

Tévedtek a tudósok az utolsó jégkorszakról, és ez rossz hír a globális felmelegedés miatt

Korábban úgy vélték a kutatók, hogy 14 Celsius-fok lehetett a globális átlaghőmérséklet az utolsó jégkorszak csúcsán, most azonban kiderült, ennél jóval hidegebb volt.

„Digitálisan modellezték a lemezek tektonikus mozgása által megváltoztatott óceáni áramlatokat, amelyek szerint jelentősen elkülönül egymástól az óceánok felszínének, valamint a mélyének az oxigénnel való telítődése” – mondta a Bourgogne-Franche-Compté Egyetem kutatója.

A kutatók modellje arra enged következtetni, hogy az ordovícium földtörténeti korszakbeli biodiverzitás-robbanás előtt az óceánok mélyén kevés volt az oxigén, annak ellenére, hogy a légkörben meglehetősen magas volt az oxigénszint. Ez annak a jele, hogy a mélyvizek oxigénnel való telítődése a lemezek földtani mozgásának következménye, függetlenül attól, ami a levegőben történt.

Ötszáznegyven millió évvel ezelőtt a Pangea szuperkontinenst megelőző Pannotia elkezdett felbomlani. Az évmilliók során bekövetkezett átalakulásoknak miatt a tenger oxigénszintje változott, ami feltehetően kulcsfontosságú szerepet játszott a fajok evolúciójában.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.