Március 22-én, hétfőn reggel két, egymástól független magyar tervezésű műhold is startolt a kazahsztáni Bajkonurból egy Szojuz 2.1-es rakéta fedélzetén. A két műhold ráadásul két független fejlesztés, bizonyítva, hogy hazánk aktív szereplőként vetette meg magát a világűrbe – olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló közleményében.

A SMOG-1 kisműhold teljes mértékben a Budapesti Műszaki Egyetem fejlesztése. A GRBAlpha nevű kisműhold viszont egy magyar-szlovák-japán nemzetközi együttműködés keretein belül készült, melynek tervezője és projektvezetője az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja (ELKH CSFK). A műhold mérőműszerei is a Normafán, a CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének laboratóriumában készültek, a CSFK és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizikai Intézetének együttműködésével.

A GRBAlpha egyúttal az első magyar asztrofizikai műhold is, mely egy nagyszabású csillagászati műholdhálózat első kísérleti példánya lehet.

A GRBAlpha egy 10x10x10 cm-es kockaműhold, mely nevét a világegyetem legnagyobb robbanásaihoz kapcsolódó gamma-kitörések detektálásáról kapta (GRB: Gamma Ray Burst). A benne elhelyezett néhány dekagramm tömegű gamma-detektor, ha jól vizsgázik a bevetésen, később egy egész Földet körbevevő, több elemű műholdflotta tagjaira is telepíthető lehet. A kiterjedt műholdhálózat egy gammavillanás érzékelésre alkalmas földnyi méretű detektorernyőt rajzol majd ki, mely segítségével igen pontosan azonosítani lehet a gamma-kitörések forrását. A gravitációs hullámok 2015-ös felfedezése máig lázban tartja a tudományos közönséget – írták a közleményben. A nanoműholdakból tervezett hálózattal a gravitációs hullámokat kibocsájtó, összeolvadó neutroncsillagok pontos helyzetét is meg lehet majd határozni, mivel ezek is bocsátanak ki gamma-kitörést.

“A projekt rendkívül jó példája a nemzetközi együttműködésnek, amelyben japán és magyar kutatók közösen egy olyan csillagászati műszert fejlesztenek kisműholdra, amely előtte csak nagy műholdakon repült” – nyilatkozta Masanori Ohno, aki a projekt miatt Japánból, Hirosimából költözött Budapestre. “Nagy kihívás volt a teljes detektort úgy megtervezni, hogy ebben a kis térfogatban is elférjen” – tette hozzá Mészáros László, aki többek közt a detektor mechanikai vonatkozásaiért felelős. “A cézium-jodid kristály fóliákba való csomagolásánál és összeszerelésénél sokszor hihetetlenül óvatos kézi munkára volt szükség” – idézte fel a nehézségeket Jakub Řípa asztrofizikus. “Ehhez amúgy Ohno-szan origami-szaktudására is szükség volt” – mesélte a Sokolébresztő egyik adásában Werner Norbert, aki a projekt tudományos koordinációját segítette.

“A detektor lelke egy cézium-jodid kristály, amely a gamma-sugárzás hatására látható fényt bocsát ki. Ezt érzékeny, fotonszámlálónak nevezett szenzorokkal érzékeljük, majd a jel erősítése és digitalizálása után a csillagászati szempontból gyanús jeleket helyben letároljuk, vagy közvetlenül egy rádiómodul felé továbbítjuk. Magyar idő szerint délután 3-4 körül rádióamatőrök már létesíthetnek vele kapcsolatot, amikor Amerika és Japán felett elrepül, majd az első hazai kapcsolat létesítése este 10 óra után lehetséges a műholddal” – mondta Pál András, aki a rendszer fejlesztését vezeti a Csillagászati Intézet részéről.

A világűrben keringő GRBAlpha várhatóan szombaton küldi az első jeleket.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.