Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az első világháborús Afrikáig vezeti vissza a történetet egy kanadai kutató, és könyve friss kiadásában módosított hipotézissel áll elő: európai katona lehetett az első beteg.
Az AIDS eredetéről vannak rémhírek és vannak tudományos kutatások. Előbbiek legszebb példája az a szovjet–NDK titkosszolgálati kitaláció, amely szerint titkos amerikai katonai laboratóriumból szabadították a világra a kórokozót.
Ami a tudományos megközelítést illeti, katonák szerepelnek abban könyvben is, amelynek átdolgozott kiadása most jelent meg. Előző, 2011-es könyvében egy (ismeretlen) afrikai vadászig vezette vissza a vírus történetét Jaqcues Pépin, a fertőző betegségek szakértője, a kanadai Sherbrooke-i egyetem tanársegédje.
Úgy gondolta, hogy a majmokban régóta jelen lévő és az emberbetegséghez hasonlóan súlyos kór akkor ugorhatott át az első emberre, amikor 1921 körül egy vadász feldarabolt egy elejtett csimpánzt, és közben megvágta magát. A könyvet akkor elismerő méltatások fogadták. Pépin imponáló mennyiségű iraton rágta át magát, több évtized eseményeit rekonstruálva. Érdeklődésében és kezdeti kutatásaiban szerepet játszott, hogy az 1980-as évek elején az akkori Zaire-ban (az általa feltárt korábbi történet színhelyén) volt általános orvos.
Tíz év elteltével és további iratok tanulmányozása után Pépin most annyiban módosította elméletét, hogy európai katona lehetett az első áldozat. A helyszín Kamerun, amely akkor német gyarmat volt, és a világháborúban a szövetségesek csapatai – britek, belgák, franciák – megszállták. Pépin szerint egy csoportjuk 1916-ban egy szinte rejtői helyőrségben, Moloundou-ban rekedt az erdő mélyén. Az ellátásuk igen nehézkes volt, a helyi lakosságtól sem volt mit elvenni, mert az emberek idejében elmenekültek. A katonáknak nem volt más választásuk, mint hogy vadászatra használják a fegyverüket. Pépin így állítja a „megvágott vadász“ helyébe a „megvágott katona“ elméletét.
A vírusos katona nagy valószínűséggel Belga-Kongó fővárosába, Léopoldville-be (ma: Kinshasa) került. Innentől a történet nagyjából a korábbi könyvét követi. A vírus a csekély lélekszámú, békés városban lassan terjedt. Pépin szerint 1916 és az 1950-es évek eleje között talán 500-an kaphatták el az (akkor még ismeretlen betegségnek számító) AIDS-t. Főképp rosszul fertőtlenített injekcióstűk terjesztették a kórokozót.
Az igazi baj akkor kezdődött, amikor az 1960-as években, a függetlenné válás után menekültek és bevándorlók árasztották el a várost, és fellendült a prostitúció. A másik végzetes fejlemény az volt, hogy mivel a belga gyarmatosítás alatt lényegében nem képeztek helyi szakembereket, importra volt szükség. Haitiből ezrével érkeztek az iskolázott, sötét bőrű, francia ajkú szakértők. Közülük kerülhetett ki az, akinek a szervezetében Amerikába került a vírus. Az Egyesült Államokba pedig azért is eljuthatott, mert Haiti akkoriban a homoszexuálisok kiruccanásainak kedvelt helyszíne volt. De az azóta ismert méretű terjedéshez ez sem lett volna elég. Pépin feltételezése szerint döntő szerepe lehetett a Hemo-Caribbean néven működő vérplazma-gyárnak, amely 1971–1972-ben rossz higiéniai körülmények között működött, a helybéliektől olcsón vett vért, és a plazmát nagy tételekben exportálta az USA-ba.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.
