Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sokan Messiásként várják a koronavírus elleni védőoltást, mások viszont biztosak abban, hogy ilyen rövid idő alatt csak összecsapni lehetett a vakcinát. Egy amerikai orvos, aki maga is részt vesz gyógyszerkutatásokban, megmagyarázza, hogy nem a tíz hónap kevés, sokkal inkább a más oltások engedélyeztetését megelőző tíz év a feleslegesen sok.
Érthető, hogy ezekben a napokban a hírek élére kerültek a koronavírus elleni védőoltások, hiszen ezek adhatják meg az emberiségnek azt a reményt, hogy nemsokára úgy, vagy legalábbis majdnem úgy élhetik majd a mindennapjaikat, mint korábban. Sokan megváltóként várják az oltásokat, azonban nem is kevesen kételkednek abban, hogy biztonságos oltást lehet készíteni ennyire rövid idő alatt.
A napokban már olvashatták Kemenesi Gábor virológus véleményét: a szakember technológiai oldalról magyarázza, miért nem is annyira kevés 10 hónap. Egy brit orvos pedig más oldalról közelíti meg a kérdést, de végül ugyanarra a következtetésre jut. És nem akárkiről van szó. Mark Toshner egyetemi oktató, a Cambridge-i Egyetem tiszteletbeli tanácsadó orvosa, aki a pulmonális érrendszeri betegségek transzlációs és kísérleti kutatásaival foglalkozik. Emellett gyakorló orvosként dolgozik a Papworth-i Tűdőérbetegségek központjában és gyakran vesz részt gyógyszerfejlesztésekben.
A szakember a The Conversationben osztotta meg, hogy mostanában sok helyről hallja, hogy egy megbízható oltás elkészítéséhez legalább 7–10 év kell, és nagyon veszélyes lehet e folyamat felgyorsítása. Mindez pedig kétkedést ébreszthet az átlagemberben a koronavírus elleni védőoltások biztonságát illetően. Toshner doktor viszont – mint klinikai vizsgálatokban rendszeresen résztvevő orvos – elmondja, mit csinál annak a bizonyos tíz évnek a nagy részében, amire egy átlagos oltáshoz szükség van: nos, nem sokat. Na nem mintha lusta volna. Ehelyett engedélyezési kérelmeket nyújt be, majd vár, azután ha ezt valamiért (általában bürokratikus okokból) elutasítják, felülvizsgálatra küldi, majd újra vár az eredményre, azután máshol nyújtja be. Közben telnek a hónapok. Ha olyan szerencsés, hogy finanszírozni tudja a kísérleteket, akkor hónapokat tölt el azzal, hogy különböző etikai vizsgálatoknak veti alá magát. Vár a szabályozókra, szembesül azok változásaival, akárcsak a gyógyszergyártók személycseréivel. Ha igazán szerencsés, akkor jöhetnek majd az ugyancsak időrabló kísérletek, amelyeknél megint csak felmerülnek a szabályozási kérdések. Ezután újabb késlekedések lehetnek jövedelmezőségi vagy egyéb akadályok miatt. Közben pedig múlik az idő, és hosszú évek után jutnak el végül a humán kísérletekhez.
Azoknak, akik aggódnak az oltásfejlesztés gyorsasága miatt, Toshner csak annyit üzen: tíz év nemhogy jó, sokkal inkább rossz dolog. Ez a tíz év nem a biztonságot támasztja alá, sokkal inkább tíz hosszú esztendő a közömbösséggel, a kereskedelemi szempontokkal és a bürokráciával vívott harcban. Olyan akadályokról van szó, amelyekről már bebizonyosodott, hogy könnyű legyőzni őket. Szükség van korlátlan készpénzre, nagyon okos és motivált emberekre, szinte korlátlan számú önzetlen kísérleti önkéntesre és értelmes szabályozókra – úgy tűnik, a mostani pandémia idején ezek megvannak.
Mivel egy globális világjárvány esetében minden perc számít, kiderült, hogy elképesztő dolgokat lehet véghezvinni megfelelően innovatív képességekkel. És ami a legfontosabb: úgy, hogy mindeközben nem sérül a biztonság. Az orvos még azt is megemlíti, hogy a vakcinafejlesztés egy olyan időszakban történik, amikor egy vírus valamennyi génjének a szekvenálása már rutinfeladat.
Már több százezer önkéntes kapott oltást, és talán még soha ennyire nem figyelt a világ az esetleges mellékhatásokra. Toshner azzal a példával mutat rá erre a figyelemre, mintha hat hónapon keresztül egy kisebb város valamennyi lakóját figyelnék, és azonnal jelentenék, ha valakinek valamilyen baja van. Idáig egyetlen haláleset sem volt Covid-vakcinával kapcsolatban, és csak néhány potenciálisan súlyos mellékhatás jelentkezett.
Toshner doktor három vakcinát említ, amelyek védelmi szintje jobb, mint azt valaha is remélték. A Moderna és a Pfizer oltása 95 százalékos, az Oxfordi Egyetemé – adott adagolási séma esetén – 90 százalékos. A szakember bízik abban, hogy ezeket az oltásokat csakis úgy engedélyezték/engedélyezik, hogy meggyőződtek a biztonságukról és a hatékonyságukról (amit a világ minden érdeklődő tudósa szorosan követ), illetve csak akkor, ha az oltás előnyei egyértelműen meghaladják a kockázatokat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.
