Nyolc év telt el CD Projekt RED monumentális videojátékának bejelentése és megjelenése között. A Cyberpunk 2077 ennek megfelelő élményt is kínál, elképesztő részletességgel. Kipróbáltuk.
Nem gyakran fordul elő, hogy a játékosok közel egy évtizedet várnak kedvenc videojátékukra, de a Cyberpunk 2077 elkészítése több okból sem volt könnyű: hatalmas mennyiségű tartalommal rendelkezik, melynek ki- és megépítése (pláne megismerése) rengeteg munkát igényel. A játék ráadásul folyamatosan bővül is majd, ha a fejlesztést végző CD Projekt RED túljutott az első napi sokkon. A játék ugyanis piszok erősen kezdett, nem egy platformon több százezres érdeklődést kiváltva. Sőt, indulása után egymillióan játszottak vele egyszerre az egyik legnagyobb játékos platformon, a Steamen, amivel minden eddig rekordot megdöntött. A Twitch játékstreamelős oldalon pedig további egymillióan nézték az első napi adásokat.
Nyolc év megfeszített munka
A Cyberpunkot 2012-ben jelentette be a lengyel CD Projekt, de a tényleges munka csak egy évvel később kezdődött. Aztán hosszú időn át szinte semmit nem lehetett tudni az állapotáról, majd a 2019-es E3 játékszakmai expón – az egyik leghitelesebb akcióhős, Keanu Reeves jelenlétében – végre elhangzott: a szoftver 2020 áprilisában fog debütálni. A játékosok akkor még nem is sejtették, hogy kedvencüket csak hónapokkal később, decemberben vehetik majd a kezükbe.
A sorozatos csúszásokat az okozta, hogy a Cyberpunk óriási és tucatnyi lehetőséget kínáló világgal rendelkezik. Ebbe belenyúlni nemcsak hatalmas felelősség, de komoly hozzáértést kíván. Ha innen nézzük, kisebb csoda, hogy a fejlesztők ennyi idő alatt is végezni tudtak vele. A hosszát egyébként pedig remekül mutatja, hogy nálunk csak órákkal az indítása után jutott oda a program, hogy megjelenítse a főcímet. Ennyi időt vesz ugyanis igénybe a prológus és a főbb karakterek megismerése.
Kiberpunkok
A Cyberpunk 2077 a hasonló nevű szerepjáték univerzumát veszi alapul, de a videojátékot természetesen nem kockával kell játszani. Mivel azonban videós formában is szerepjátékról van szó, itt is egy általunk összerakott karakterrel haladunk előre. A hős megformázása pedig igen kritikus része az indulásnak, ráadásul jó hosszú ideig elszöszölhetünk vele. Köszönhetően annak, hogy minden létező dolgot meg lehet rajta változtatni – még a nemi szerveket is.
A játék olyannyira összetett, hogy nemcsak a karakter – vagy ahogy a játékban nevezik, V – alapvető tulajdonságait erősíthetjük (ezekből öt van), hanem a tulajdonságokból lenyitható, egyenként további két-három képzettségcsoportot is. Amelyeken belül is vannak még megszerezhető jóságok. A rendszer első ránézésre elég zavarosnak tűnik, de a remekül sikerült magyar lokalizáció képes oldani ezt a feszültséget.
Miről szól?
A Cyberpunknak természetesen van sztorija, remekül meg is van írva, de a történetszálat nem lehet néhány mondatban letudni. Ennek legfőbb oka, hogy az egészet rendkívül változatos feladatok, események láncolata alkotja. A felhasználó küldetése, hogy ezeket felgöngyölítse, és beavatkozzon a néhol túlságosan neonfényes megalopolisz, Night City – vagyis a játék helyszínének – működésébe. A Cyberpunkban ráadásul nem egyetlen szálon folynak az események: három kiindulópont közül választva (Nomad, Street Kid, Corpo) lehet elindulni. A három lehetőség pedig eltérő hátteret ad a karakternek.
A CD Projekt híres arról is – gondoljunk csak a remekül sikerült The Witcher 3: Wild Huntra –, hogy a játékait izgalmas fő- és mellékküldetésekkel bővíti. Ilyenekből elképesztő mennyiséget találni a Cyberpunkban is, még tovább növelve a benne eltöltött időt. Kétségkívül ez viszi előre a játékot, a feladatok ugyanis szinte játszatják magukat. A korban, ahol az emberi testmódosítás (kütyük és eszközök általi erősítése) bárki számára adott. Ilyesmit saját karakterünkön is elvégezhetünk, mi több erről szól az egész.
A játék – a már említett Witcher-résszel ellentétben – belső nézetes. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó többnyire a karakter karját és fegyvereit látja, így viszont minden más sokkal közelebb kerül hozzá. A CD Projekt pedig félelmetesen részletes világot hozott össze: minden jelenetről süt az igényesség, a játékbéli utcák, de még a sikátorok is teljesen egyediek. Több nyílt világú videojátékot is kipróbáltunk már, de egyikben sem éreztük olyan élvezetesnek a mászkálását, mint a Cyberpunkban. Ahol egyébként motorra és autóba is pattanhatunk, az egyik, a sztori szempontjából hangsúlyos karakternek pedig egy igazi világsztár adja a hangját és az arcát: Keanu Reeves. Az ő személye egy külön cikket is megérne a témában, a jelenléte ugyanis egyáltalán nem természetellenes.
A Mátrix-filmek Neójának kifejezetten jól áll ez a közeg, mintha mindig is ide tartozott volna.
Inkább szerep-, mint akciójáték
A játékmenetről készült eddigi videókból azt lehetett leszűrni, hogy a Cyberpunk egy kegyetlen, folyamatos akcióról szóló videojáték lesz. Ez azonban nem így van: a történetet akár egyetlen halálos lövés nélkül is végig lehet vinni. Arról nem is beszélve, hogy a szoftver bizonyos részein inkább a szerepjátékos elemek érvényesülnek, komolyabb vérontásra nincs szükség. Ugyanilyen fontos az is, hogy bizonyos szituációkban milyen választ adunk a nekünk szegezett kérdésre, az ugyanis komolyan befolyásolhatja az utána következő eseményeket – és ezzel a karakterünk egészét.
A lövöldözés egyébként is különös része a Cyberpunknak. Az ellenfelek akár négy-öt(!) fejlövést is túlélnek, nem lehet csak úgy elintézni őket. A kiberpunkok világa azonban nem csak lőfegyveres harcot engedélyez, a jobban őrzött területekre lopakodással és hackeléses technikákkal is bejuthatunk. Utóbbi konkrétan a teremben lévő berendezések manipulálására ad lehetőséget, de ha akarjuk, az ellenséges erőkben is kárt tehetünk vele. (A "kihagyhatatlan" plecsni első betűit már itt ráégettük a játékra.)
A feketeleves
Szót kell ejtenünk a Cyberpunk legnagyobb rákfenéjéről is: a játék most, az első napi javítócsomag után is hibás. Az utakon véletlenszerűen felbukkanó nem-játékos karaktereket (a program által irányított városlakókat) még el tudnánk fogadni. Nagyobb baj, hogy a játék esetenként – nem tudunk rá jobb szót mondani – meghülyül. PlayStation 5-ön nem egyszer előfordult, hogy egy átvezető videó után a karakter magától sétálni, illetve futni kezdett. Máskor pedig a kamera gondolta úgy, hogy körbe-körbe mozgatja a képet. De olyat is tapasztaltunk, hogy a minitörténetek olvasgatása közben a háttérben halk, búgásszerű zaj váltotta fel a játékbéli zenét.
Az internetes fórumbejegyzésekben súlyosabb problémákról is olvasni: a régebbi konzoloknál, mint a PlayStation 4 és az Xbox One, a játék nem mindig éri el az optimális framerate-t, így gyakorta akad, a textúrák lassan vagy egyáltalán nem töltenek be, a grafika pedig sok helyen lebutított. Ez valahol persze érthető: mindkét rendszer több mint 7 éves, egyszerűen eljárt felettük az idő. A novemberben megjelent PS5-ön ilyen jellegű gondok nincsenek, a játék bár nem next-gen kiadásként, de remekül fut.
A Cyberpunk persze nemcsak konzolokon játszható, PC-s változata is van, ahogy a Magyarországon csak néhány napja elérhető Google Stadián, és az Nvidia hasonló technológiájú GeForce Now-ján is indítható, ha nem rendelkezünk videojátékra felkészített számítógéppel. Az eddigi visszajelzések alapján a játék mindkét platformon látványos minőségű.
Mérföldkő
A technikai gondokat leszámítva a Cyberpunk 2077 zseniális videojáték, egy rétegekre épített mestermű, és ezt csak tovább erősíti az az atmoszféra, amely az egész videojátékot körüllengi.
A játékot a PS5-ös változat alapján teszteltük. A zavaró bugok miatt pontlevonással éltünk, ezért 10-ből 9 pontot adtunk rá. Meg egy felet.
Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.