A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói Leonardo da Vinci eredeti tervei alapján, 3D-nyomtatással készítették el az 1500-as évek elején megálmodott hidat. Legnagyobb meglepetésükre a híd rendkívül stabilnak bizonyult.
Régóta tudjuk már, hogy Leonardo da Vinci egy zseni volt. Találmányai bőven meghaladták a kort, amelyben élt, tervei pedig annyira előremutatóak voltak, hogy csak sok száz évvel később érkezett el oda a technológia, hogy képes volt hasonló szerkezeteket megépíteni – gondoljunk csak a tankra vagy a helikopterre. Ám még most, 500 évvel a halála után is van olyan alkotása, amelyre rá tudnak csodálkozni a tudósok.
A Gizmodo beszámolója szerint a Massachusettsi Műszaki Egyetem építészei és mérnökei egy 3D-nyomtató segítségével készítették el annak a hídnak a replikáját, melyet da Vinci tervezett. Legnagyobb meglepetésükre a szerkezet nemcsak használható, de a hidak tervezése szempontjából forradalmi volt.
A történet szerint 1502-ben II. Bajazid oszmán szultán egy hidat akart építtetni, hogy összekösse Isztambult a szomszédos Galatával (a mai Karaköy-jel). A "felhívására" több tervező is elkészítette a terveit, köztük az a da Vinci is, aki ekkorra már nevet szerzett magának műveivel és mérnöki munkájával.
A szultánnak elküldte a jegyzetfüzetét, benne a pontos vázlatokkal. Kiderült, da Vinci egy olyan ívelt hidat álmodott meg, ami alatt a vitorlások könnyedén elfértek volna, az egész szerkezet pedig a két partra támaszkodott volna. Akkoriban egy ekkora távolságra csak úgy tudtak volna hidat építeni, ha tíz, egyenletes távolságban elhelyezett pillér tartotta volna. Da Vinci a tervével évszázadokkal megelőzte a korát, és valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy a szultán végül nem az ő ötletét választotta.
Az MIT kutatói viszont úgy döntöttek, a tervek alapján elkészítik a híd kicsinyített mását. Bár arról nem írt, a hídnak milyen anyagból kellene elkészülnie, a kutatók arra jutottak, hogy valószínűleg kőből épült volna, és a gravitáció tartotta volna egyben.
A szakemberek egy 1:500 arányú makettet készítettek, amely 81 centiméter hosszú volt, és amely 126 különböző méretű és formájú építőelemből épült fel – ezeket 3D-nyomtatással alkották meg.
A híd felépült, és nagyon masszívan állt, pedig sem habarcsot, sem más kötőanyagot nem használtak fel hozzá. Da Vinci azonban nemcsak erre gondolt: arra is kidolgozott egy módszert, hogy tompítsa az oldalirányú mozgást, ezzel minimalizálva az esélyét annak, hogy a híd összedől. Sőt: a szakemberek szerint a szerkezet még az akkori idők földrengéseit is elbírta volna. Mindez nem azt jelenti, hogy elpusztíthatatlan hidat tervezett da Vinci, de hogy a korát több száz évvel meghaladta, az egészen biztos.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.