A kakapók, melyeket Mark Carwardibe brit zoológus "a világ legnagyobb, legkövérebb és legröpképtelenebb papagájaként" jellemzett, évtizedek óta a kihalás szélén állnak. Az 1990-es évekre mindössze 50 példány maradt belőlük, mivel nem sajátították el a természetes ellenségeik elleni védekezés képességét. A populáció a tudományos szaporítóprogram erőfeszítései révén indult növekedésnek. Több mint száz fős tudósokból, erdészekből és önkéntesekből álló csoport dolgozik a ritka madárfaj létszámának növelésén.

Az idei költési időszakban még 150 kakapót tartottak számon az új-zélandi Déli-szigethez tartozó két elhagyatott szigeten. Az idei szaporulat azonban nagyon biztató volt, és a szakemberek hétfői tájékoztatása szerint a kikelt fiókákkal együtt már kétszázra nőtt a kakapók száma.

A kizárólag Új-Zélandon honos bagolypapagáj (Strigops habroptilus) kellemetlen szagú éjszakai madár, többnyire fák gyökerei közötti üregekben él. Testtömege a két kilogrammot is meghaladhatja, testhossza 50-60 centiméter, és a hím nagyobb, mint a tojó. Bogyókkal, hajtásokkal táplálkozik, de néha rovarokat, gyíkokat is elfog. A tollazata sárga-barna-zöld, nagy csőre szaruszínű, lába szürke. Szeme körül a tollak körben helyezkednek el, ezért is emlékeztet bagolyra.

A kakapóról korábban úgy tudták, hogy kipusztították a vadászok és a behurcolt emlős ragadozók, amelyekkel szemben teljesen védtelen volt, de 1976-ban véletlenül találtak néhány egyedet. Az új-zélandi természetvédelmi hatóság azóta hatalmas energiát fektet a tenyészprogramba. Minden kakapócsibét biztonságos körülmények között nevelnek, majd később jeladóval ellátva szabadon engedik a vadonban. Minden kakapófészket ellátnak szenzorokkal és kamerákkal, közeli etetőállomásokkal pedig az étrendjüket is szabályozzák.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.