Előbb-utóbb beigazolódik a kutatók félelme, hogy nem lesz olyan szeglete a bolygónknak, ahol ne találtak volna mikroműanyagot.
Azt, hogy mekkora problémát okoz a műanyagszennyezés, eddig is jól tudtuk, azt azonban kevésbé, pontosan mekkora területet is érintő bajról beszélünk. Egy, a The Guardianben megjelent kutatás eredménye arról árulkodik, hogy egyre nagyobbat.
A lap az amerikai földtani intézet, az USGS (US Geological Survey) tudósára hivatkozva azt írja, a coloradói Sziklás-hegységben végzett kutatása során a szakember esővízmintákat gyűjtött, és – meglepetésre – ebben is kimutatható voltak a mikroműanyagok.
Gregory Wetherbee elmondása szerint még őt is meglepte a felfedezés, mert mindenre számított, csak erre nem. A kutató úgy fogalmazott, talajmintákra és ásványianyag-részecskéket várt, de "ehelyett mikroszkópikus műanyagszálakat találtam".

Az USGS tudósa a felfedezés kapcsán írt tanulmányának címében is igyekezett kihangsúlyozni annak jelentőségét: a tudományos irat első lapján ugyanis az olvasható, hogy "Műanyag hull az égből is". Wetherbee szerint ezzel együtt elmondható, hogy a műanyag most már nem csak a világ néhány pontját szennyezi,
ott van az esőben, a hóban is.
Az eddigi kutatások során azt már sikerült megállapítani, hogy a természetbe kerülő, nem újrahasznosítható műanyagok az időjárási tevékenységek miatt miniatűr darabokra bomlanak, majd pedig a szél vagy a víz segítségével szinte bárhova eljutnak. Ezek a plasztikszemcsék ráadásul nem csak a talajban fedezhetők fel. Ott vannak bennünk, a magyarországi halastavakban, de új kutatások szerint már a sarki jégtáblák alatt is.
A szakértők úgy vélik, a műanyagok visszaszorítása jelentheti az egyetlen hatásos megoldást a szennyezés csökkentésére. Ennek érdekében állampolgári szinten is cselekedhetünk, ráadásul milliárdok sem kellenek hozzá. Elég betartani ezt a néhány pontot.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.
