Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A macskafajták nemcsak külsejükben, de viselkedésükben is különböznek egymástól, a Helsinki Egyetem új kutatása szerint a jellegzetes viselkedések fele örökölhető.
"Nemzetközi kutatások sokaságát végezték a kutyafajták viselkedéséről és jellemvonásaik örökölhetőségéről, a macskákról a mienk az első" – mondta Milla Salonen, a Helsinki Egyetem doktorandusza annak kapcsán, hogy bár a macskák a legnépszerűbb házi kedvencek, viselkedésükről mégis viszonylag kevés tanulmány készült.
Az összes most vizsgált jellemvonás – a mozgásigény, az emberekkel való barátságosság, a félénkség, az agresszivitás és a sztereotip, vagyis ismétlődő, furcsa magatartások – különbségeket mutattak az egyes fajtáknál, a legnagyobb eltérés a mozgékonyságban, a legkisebb a sztereotip magatartásokban volt. "Már kéthetes koruktól kezdve meglehetősen állandó vonás a mozgásigényük, míg a sztereotip magatartásokat sok későbbi környezeti tényező is befolyásolhatja, ez magyarázza a megfigyelt különbségeket" – állapította meg Hannes Lohi, a macskák genetikáját kutató csoport vezetője.
[Vigyázzon, sok olyan házi macskaeledel-recept kering a neten, ami egyenesen mérgező]
A finn tudósok három fajta, a Maine Coon, a ragdoll és a Van-macska jellemvonásait tanulmányozták. Azért választották ezeket, mert elegendő kérdőíves adat állt rendelkezésre róluk, és elég információ volt a szüleikről is. "Ezek a fajták genetikailag is eltérnek. Korábbi kutatások alapján a Maine Coon az északi tenyésztett és természetes fajták rokona, a ragdoll nyugat-európai és amerikai fajtáké, a török Van-macska és az angóra elkülönül a többi fajtától" – magyarázta Lohi.
A tudósok macskák viselkedéséről összeállított kérdőívek információi alapján dolgoztak. Kitöltésre természetesen az állatok gazdáit kérték meg. A válaszok negyven macskafaj mintegy 6 ezer egyedére vonatkoztak.
A Scientific Reports folyóiraban megjelent tanulmányból kiderül, felfedezték, hogy kicsivel kevesebb mint a viselkedési jellemvonások fele magyarázható az öröklődéssel. Számos magyarázat adható a magatartási különbségekre. Lehetséges, hogy a viselkedés alapján is tenyésztettek egyes fajtákat, egyeseknél talán az volt a cél, hogy aktívak legyen, másoknál, hogy kezesek. Egyes jellemzők akkor is előtérbe kerülhetnek, amikor egy másik tulajdonság, például a szőr vagy a szemszín miatt tenyésztenek egy fajtát.
[Megdőlt egy nagy tévhit a kutyákról és macskákról]
"Másrészt a macskafajtákat a helyi, természetes adaptációval kialakult fajtákból tenyésztették, genetikailag továbbra is hasonlítanak rájuk, ezért a közös felmenők miatt lehet hasonló a viselkedésük is" – magyarázta Salonen.
A viselkedési különbségek evolúciós háttere azonban további kutatásokra vár a finn tudósok szerint.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.
