A méhek megmentése nemcsak természetvédelmi feladat, az emberiség jövője is múlik azon, kitartanak-e az apró rovarok. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület most egy pofonegyszerű módszert ajánl, amivel segíthetünk a méheknek.
A környezet és az emberiség jövője szempontjából is kiemelt fontosságú feladata lenne az embernek, hogy megmentse a méheket a pusztulástól. Az Egyesült Államokban 2006–2007 telén nagyjából a méhek harmada elpusztult, és hasonló bajt a következő években a világ más részein is megfigyeltek. Mindez azért súlyos probléma, mert ezek az állatok végzik a növények beporzásának jelentős részét, ha pedig elpusztulnak, rövid időn belül komoly élelmiszerhiány és éhínség ütné fel a fejét.
Szerencsére a megmentésükért mi is tehetünk. A külföldi példák azt mutatják, hogy a méhek rejtélyes és tömeges halála nyomán a környezettudatos városiak amatőr méhészekké képezik magukat, de aki nem akar ilyen módon foglalkozni az állatokkal, az is sokat tehet értük odahaza.
[Megvan, mi mentheti meg a méheket – semmilyen felszerelés nem kell hozzá]
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) egy rendkívül egyszerű, ugyanakkor nagyon látványos méhecskehotel-, más néven darázsgarázs-eszközcsoportot ajánl, amivel erkélyen, ablakpárkányon is segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását már kora tavasztól.
Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
Ilyen lakókamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az egyik legelképesztőbb természetvédelmi eszközzel, az erkélyre, ablakpárkányra virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal).
Ez lehet például 3–15 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli vagy különböző vastagságú nádszálak kötege. A magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában. Azt azonban, hogy mi történik a lezárt lárvabölcsőkben, mindeddig nem láthattuk.
Az MME által kidolgozott látványdarázsgarázsokkal ez a helyzet alapvetően változott meg, mert immáron bárki amatőr rovarkutatóvá válhat, és nyomon követheti a lárvakamrák rejtett életét.
Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. |
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.