A filmben a TVN stábja visszatért a tiltott zónába, hogy megörökítse a reaktor fölé épített új szarkofág összeállítását, amely a tervek szerint alkalmas arra, hogy a következő száz évben elnyelje a halálos sugárzást. Az alkotás exkluzív felvételeket közöl a veszélyzónáról, megszólaltatja a katasztrófa szemtanúit, valamint azokat a tudósokat és tervezőket, akik részt vettek az új szarkofág építésében, amelyet 2016. november 30-án adtak át.

Az építmény kulcsfontosságú, hiszen így végre elkezdődhetett a nukleáris baleset igazi felszámolása. A világ legnagyobb hangárján belül megkezdődött a korábbi, 30 évre tervezett, helyenként már berepedezett betonszarkofág, és a sérült 4-es reaktor elbontása. Mindez a legnagyobb biztonságban történik, hiszen a szerkezetnek köszönhetően a bontás során keletkezett többtonnányi radioaktív por nem kerülhet a légkörbe.

De hogy is kezdődött minden? 32 évvel ezelőtt az ember egy különleges építményt húzott fel, mely később a kudarc szimbóluma lett, a természetet ugyanis nem sikerült kordába kényszeríteni. Ez az ukrajnai Pripjaty és Csernobil városok mellett fekvő Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű, melynek 4-es reaktora a végzetes nap éjjelén 1:23 perckor gőzrobbanás következtében kigyulladt, és évezredekre nyomot hagyott a környéken.

A Spektrumon műsorra tűzött film készítői megszólaltatták Mikolaj Szolojevet, a mentőegység egyik munkatársát is, aki így emlékszik az ominózus estére:

Éppen éjszakás voltam, amikor éjjel 1:23-kor sor került a robbanásra. Turbinakezelő voltam, fedett helyen dolgoztunk. Rögtön kirohantam, hogy megnézzem, mi történt. 100 méterre tőlem beszakadt a tető. Ott állt az egyik gépész, erős hányingere volt. Kiderült, hogy 2000 egységnyi röntgensugárzás került a testébe. Ő volt az egyik első halott. Hullottak az épületelemek, de az ő testén nem volt egyetlen karcolás sem. Csak rosszul érezte magát. De azt hitte, csak túl sok port szívott be. Az, amit a 4. blokknál láttam, borzasztóan nagy hatást gyakorolt rám. Hatalmas lángoszlopot láttam. A láng színe azt mutatta, hogy a belsejében nagyon magas a hőmérséklet. Odafönt állt néhány biztonsági őr, akik próbálták eloltani a tüzet. De nem sikerült, mivel a magas hőmérséklet miatt a víz azonnal elpárolgott. Úgy vélem, néhány nap múlva az őrök is meghaltak.

Az erőmű katasztrófája, és az ehhez kapcsolódó nagyarányú kitelepítés komoly zavart keltett. Sok család kettészakadt, az emberek nem találták egymást. Ezt megoldandó hatalmas hirdetőtáblát helyeztek el, melyre elég volt, ha az illető kitett egy cédulát az aktuális tartózkodási helyével. Az emberek így próbálták megtalálni a rokonaikat. A katasztrófát követő első hetekben állítólag ez volt a kapcsolattartás leghatékonyabb módja.

A Visszatérés Csenobilba című dokumentumfilmet csütörtök este 20:55-kor vetíti a Spektrum televízió.