Másfél évvel ezelőtt komoly bejelentést tett az emberes űrutazásokért felelős kínai hivatal: minden rádiókapcsolat megszakadt a Tienkung–1 (Mennyei Palota–1) nevű, első kínai űrállomással. A kontrollálhatatlan űreszközről azóta tudni lehet, hogy előbb-utóbb becsapódik majd a Földbe, nemrég pedig azt is kiszámolták a tudósok, hogy mikor érhet földet a 8,5 tonnás szerkezet.

Bár a Tienkung–1 jelentős része valószínűleg már a légkörbe éréskor megsemmisül, a 100 kg-nál nagyobb részei simán elérhetik a Föld felszínét. Hogy a hatalmas darabok a Föld mely részeire zuhanhatnak, arról egy harvardi asztrofizikus korábban egy térképet is közölt, melyet itt nézhet meg.

A kutatók korábban igyekeztek mindenkit megnyugtatni, hogy ez senkire sem jelent valós veszélyt – kisebb az esélye, mint annak, hogy valakibe villám csapjon –, sokan mégis pánikolnak a dolog miatt. És azért nem egészen alaptalanul. Az Aerospace Corporation nevű nonprofit kutatóintézet szerint annak, hogy valakit egy űrszemét találjon fejbe, 1 az egybillióhoz az esélye, míg egy villámcsapás esetén 1:1,4 millióhoz arányról beszélhetünk. A problémát éppen ezért nem a valószínűség, hanem az a tény okozza, hogy Kína szerint az űrállomás kontrollálhatatlan. Ez pedig elég ahhoz, hogy "félelmet keltsen", hiszen azt jelenti, hogy jelenleg senki nem tud garanciát vállalni arra, hogy egy ember által épített szerkezet mikor zuhan a bolygóra.

Pedig ilyesmi gyakran előfordul. Elég csak a SpaceX Falcon-9-es vagy épp az Ariane 5 rakéta második fokozatára gondolni, amelyek minden kilövés után visszazuhannak a Földre. Ezek a darabok persze "csak" 2-4 tonnásak, vagyis kisebbek, mint a Tienkung–1. Már csak emiatt sem logikus attól félni, hogy baj lesz az űrállomás "becsapódásából", ám ott van még az a faktor is, hogy egy rakéta második fokozata sokkal kevésbé tűnik "félelmetesnek", mint egy egész űrállomás.

Xinhua

Emögött nagyjából ugyanaz a pszichológia húzódik meg, mint amiért jobban félünk a repüléstől, mint az autózástól. Pedig halálos balesetek sokkal-sokkal gyakrabban történnek a közúton, mint utasszállító repülőgépekkel a levegőben. Mégis, ez utóbbi sokkal ijesztőbbnek hangzik, így jobban is félünk tőle. (És azért tegyük hozzá: időnként valóban lezuhannak.)

A Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman mindezt azzal magyarázta, hogy az agyunk alapvetően két rendszert futtat. Az első a gyors, intuitív, érzelmekkel teli választ adja, mint a félelem attól, hogy a fejünkre esik egy űrállomás. A második pedig a logikus és észszerű válaszokért felel, amely "kiszámolja" a baleset esélyét. Mivel az első rendszer nem állítható le, sok ember számára pedig "túl sok" időbe telik, hogy a második rendszer végezzen a számítással, így inkább félnek.

A szakemberek azért arra felhívják a figyelmet, hogy bár egy-egy emberre vetítve kicsi annak esélye, hogy valakit pont telibe találjon egy kisebb-nagyobb darab, arról viszont mindenkinek érdemes tudnia, hogy a szétesett űrállomás minden darabjának érintése veszélyes lehet.

Ha értesülni szeretne a fejleményekről, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.