Napjainkban általánosan elfogadott tényként kezeli a tudomány, hogy a világegyetem az ősrobbanással kezdődött. Mindez azt jelenti, hogy a ma ismert univerzum mintegy 13,8 milliárd évvel ezelőtt egyetlen hihetetlenül sűrű pontba tömörült össze, ahol nem voltak érvényesek a ma ismert fizika szabályai. Ebből a pontból aztán az ősrobbanással megszületett a világegyetem.

Azzal azonban, hogy a tudomány ezt az elméletet fogadta el, csak még több kérdés merült fel az univerzummal kapcsolatban. Ezek közül is az egyik legizgalmasabb: mi volt az ősrobbanás előtt? Stephen Hawking Neil deGrasse Tyson asztrofizikus műsorában, a StarTalkban beszélt a legújabb elméletéről, ami magyarázatot a kérdésre. A választ pedig röviden úgy tudnánk összefoglalni, hogy

semmi.

Hawking persze ennél jóval összetettebb és bonyolultabb választ adott, mi még leegyszerűsítve sem túl emészthető.

Az általános relativitáselmélet szerint a tér és az idő együtt alkotják a tér-idő kontinuumot, amit a benne lévő anyag és energia meghajlít. Az euklidészi megközelítésben a hagyományos idő helyét a képzetes idő veszi át, ami a negyedik dimenziót jelenti.

Ezek alapján az euklidészi megközelítésben az univerzum története a képzetes időben egy négydimenziós hajlított felület – olyan, mint a Földé, csak két további dimenzióval.

Hawking és társa, Jim Hartle feltételezése továbbá, hogy a világegyetem határfeltétele az, hogy nincs határa. Vagyis az euklidészi tér-idő egy zárt, görbült felület – mint a Föld. Ha a képzeletbeli- és a valós idő a Déli-sarkon kezdődik (ami a téridő egy pontját jelképzei, ahol a fizika törvényei érvényesek), akkor egyértelmű, hogy attól délre nincs semmi, nincs annál délebbi pont. Vagyis az ősrobbanás előtt nem volt semmi.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.