hvg.hu: Az a legmegdöbbentőbb állításuk, hogy nemcsak az uniós tagországoktól maradunk le a szélessávú mobilpenetrációban, hanem Chilétől, Mexikótól és Törökországtól is. Ráadásul ez a lemaradás egyre nagyobb. Mi ennek az oka?

Pápai Zoltán: Nem lehet erre egy mondatban válaszolni, mert ha azt mondanám, hogy a legvalószínűbb ok a mobilszolgáltatás magas ára, akkor az leegyszerűsítő és részben félrevezető lenne. Az bő két éve már világos, hogy a magyar mobilinternet terjedése egyértelműen elmarad az európaitól. Az azonban mégiscsak kínos, hogy mind az EU-tagállamok között, mind a 33 tagú OECD-ben mi vagyunk a legutolsók. Kollégáimmal az Infrapontnál ezért döntöttünk úgy, hogy megkeressük ennek magyarázatát.

Fazekas István

hvg.hu: Hogy kerül egy gazdasági tanácsadó cég tanulmánya egy akadémiai kötetbe?

P. Z.: Ez egyéni választás, nem céges tevékenység. A Verseny és Szabályozás (VéSz) kötetekbe 2007 óta, gyakorlatilag a kezdetektől a kollégáimmal folyamatosan publikálunk különféle verseny és szabályozási közgazdasági kérdésekről.

hvg.hu: Korábban, amikor a kormány állami mobilszolgáltatóval akart versenyt élénkíteni, bemutatták, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján nem attól lesz nagyobb a verseny, ha 3 helyett 4 szolgáltató van a piacon. Lassan tíz éve pedig azt is megírták, hogy a hatóságoknak a netsemlegességi vitában érdemes lenne óvatosnak lenniük, mert a fejlődést lassíthatják egy-egy rossz döntéssel – igaz, e tanácsukat az NMHH éppen mostanság nem látszik megszívlelni. Mire jutottak Az elveszett mobilinternet nyomában című tanulmányban?

P. Z.: Azt néztük, hogy a különböző lehetséges okok közül mi mennyire magyarázhatja a rossz helyezésünket. Azzal kezdtük, hogy a mobiladat ára, a mobilnet keresletét befolyásoló különböző tényezők, vagy a digitális képességek mennyiben indokolhatják a helyzetet. Arra jutottunk, hogy az OECD-tagországokban kimutatható, általános fejlődési tendenciától való elmaradásunk nem igazán magyarázható ezekkel a tényezőkkel. A fogyasztók érezhetik úgy, hogy „drága mobilnet”, de mi azt találtuk, hogy Magyarország szigorúan a mobilnet árában messze nem a legdrágább a nemzetközi mezőnyben. Persze nehéz egy átlagos előfizetéses vagy prepaid csomag árából leválasztani a mobiladat árakat, de mi éppen ezt tettük, és ebből az látszik, hogy az általános árszínvonal eltéréseit is figyelembe véve még az itteninél drágábban adott mobilnet mellett is magasabb a 100 lakosra jutó mobilnet előfizetések száma más OECD-országokban.

Fazekas István

Ezért mentünk tovább, és amikor az adathasználat nélküli hang- és sms-árakat hasonlítottuk össze, akkor kiderült, hogy az OECD-országok között nálunk kerül a legtöbbe ez a szolgáltatás. Az összehasonlításhoz az OECD által használt különböző fogyasztói kosarak árát vettük figyelembe, amik a használt hang és sms mennyiségében különböznek, úgy, hogy van kis-, közepes és nagyobb fogyasztói igénynek megfelelő változat. Az 5 vizsgált kosárból egy kivételével mindegyik esetében nálunk volt a legmagasabb az ár az OECD-tag EU-országok közül. Magyarországon az egyes vásárlőerő-paritáson számított árszintek 65-139 százalékkal haladják meg az OECD-átlagot.

Persze az OECD összehasonlító kosaraival van egy módszertani probléma – amit mi is sokszor kritizáltunk – nevezetesen az, hogy irreálisan nagy sms mennyiséggel számolnak, ami nagyon eltér a magyar, de az európai átlagos használattól is. Ez a torzítás azonban csak árnyalja, de nem magyarázza meg a relatív helyzetet, hisz más országokat is hasonlóan érint.

hvg.hu: Ezekre mondhatom azt hardcore szkeptikusként, hogy ez csak azt támasztja alá, hogy keveset telefonálunk…

P. Z.: Mondhatnánk, ha mind a hang-, mind a mobilnethasználat csak önmagában állna. Csakhogy a kettő fogyasztása között kapcsolat van. A magyar felhasználó, akárcsak külföldi társai, ugyanis nem külön hangot meg adatot vesz, hanem ezekből kombinált csomagot, de amikor választ, azt elsősorban nyilván a teljes csomagár alapján teszi. Vagyis, ha effektíve drága a szükséges hangszolgáltatás, akkor az a csomag lesz jó, amibe kevesebb jut az adatból. És ez az igazán veszélyes a mobilnethasználat terjedésére.

Bár nem igazán nőttek a mobilszolgáltatás terhei az elmúlt években [jóllehet, az 2015 nyarán kiderült, hogy akár néhány száz forintos számladrágulás is tömegeket képes mozgásra bírni – a szerk.], Európában az árak trendje csökkenő. Nálunk ez a hatás 2012 óta egyáltalán nem érvényesül. Emiatt van az, hogy a mobilnetben lemaradunk.

hvg.hu: Ha nem kerülne többe, de többet lehetne mobilnetezni, az nyilván nem lenne hátrány. Feldobott labda, hogy miért nem ezt tapasztaljuk…

P. Z.: Más országokhoz képest a nyilvánvaló különbséget a szektort sújtó adók jelentik, bár ez a fogyasztók számára alapvetően rejtett marad. Kevesen tudják, bár benne van a költségvetésben, hogy a hangra és az sms-re kivetett brutális mértékű telekomadó a szektorból évente 54 milliárd forintot vesz ki. Ennek nagy részét nyilván mobil fogyasztók zsebéből, miközben ebből az összegből bőven fedezhető lenne a folyamatos árcsökkenés, ami ösztönözné a mobilnet terjedését.

Fazekas István

Konzervatív becslésünk szerint a perc- és sms-alapon kivetett adóval az állam évente kiszívja a szektor bevételének 12 százalékát. Ez az, ami hosszú távon garantálja a lemaradást. Empirikusan ezt ugyan csak közvetve tudtuk igazolni, de közgazdaságilag világos a mechanizmus, ami szerintünk magyarázza mindazt, ami történik.

hvg.hu: Lehet-e ez az állam oldaláról nézve nem szándékos?

P. Z.: Azt nem gondolom, hogy a versenyképesség szempontjából is fontos mobilnetet akarta volna bárki tönkretenni. Inkább az a helyzet, hogy egyszerűen fel sem merült, hogy a hangra és sms-re kivetett adó ilyen jelentős járulékos veszteséggel jár majd. Hozzáteszem, hogy a korlátlan hang és sms ajánlatokra gyakorolt negatív hatást tudtuk, de a netre vonatkozót mi sem láttuk előre. Az viszont biztos, hogy egy gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából érzékeny, alapvető szolgáltatást nyújtó szektorra ilyen adót legfeljebb csak átmenetileg szabadna alkalmazni. A telekomadó tényleges hatását eddig nem tárta fel senki, ahogy tudomásom szerint más, az energia vagy a pénzügyi szektorokra kivetett adókét sem. A telekomszektor esetében világos, hogy a piac fejlődését egyértelműen csak az segítené, ha az adót, úgy ahogy van, eltörölnék.

hvg.hu: Mondja ezt éppen akkor, amikor Deutsch Tamás bejelentette, hogy jövőre 5 százalékos lesz az internet áfája. Akkor ez csak olyan, mint egy artériás vérzésre tett sebtapasz?

P. Z.: Nem vitatható, hogy a szándék pozitív. Világos, hogy az áfa magas, de ez lényegében minden szolgáltatásra érvényes. Hogy általánosságban véve kevesebb pénz jut mindenre, az csökkenti a keresletet, de a mobilnet, legalábbis más szolgáltatásokhoz képest nem szenved hátrányt, szemben a szektorális adóval. Nyilván az áfa általános csökkentése is kedvező hatással járna. Az, hogy most 18 százalékra csökkent az internet áfája, kicsit serkentheti a keresletet, de ez nem kezeli az igazi problémát. Jó eséllyel akkor sem tenné, ha az áfa nullára csökkenne, mert ez a tétel egy mobilcsomagnak például csak az internetes részét érinti, amiről azt találtuk, hogy kisebb súlyú, meg nemzetközi összehasonlításban nincs nagyon magasan árazva.

hvg.hu: Ha így is, úgy is olcsóbbá válik a szolgáltatás, miért lenne nagyobb a probléma?

P. Z.: A távközlési szolgáltatások világban, ahol eleve minden adat, a percekre épülő adóztatás eleve visszafogja a fejlődést. Nem csak a mobilnet, hanem a korlátlan csomagok megjelenését is akadályozza. Az adó vagy annak legalábbis nagy része az árba hosszú távon beépülő költségként hat, s ez az elsődleges okozója a mobilnet alacsonyabb elterjedtségének. Ma a lehetségesnél alacsonyabb ívű fejlődési pályán halad az ország, ami egyet jelent a társadalmi szintű lemaradással.

Fazekas István

Ma a mobilnet egy olyan alapvető kommunikációs szolgáltatás, amelynek fejlődését az segíti leginkább, ha tényleg elérhető mindenki számára, aki képes és szeretné használni. Lehet, hogy a probléma felismerése hozta az internetáfa csökkentését, de ez biztosan nem kínál teljes megoldást.

hvg.hu: Hogy kellene ezt érteni?

P. Z.: Szakmai közhely, hogy az adózást nem jó a szektorokra, szolgáltatásokra diszkriminatívan alkalmazni. Azt meg eleve a piaci szereplőkre kell hagyni, hogy kitalálják, kikísérletezzék, mi is kell a fogyasztóknak. Könnyű belátni, hogy a recept része a jó infrastruktúra, jó szolgáltatás (ami alapvetően megvan), s mindez kedvező áron. Az uniós tagországok közül egyébként csak háromban, Görögországban, Máltán és nálunk van telekomadó, s a nem EU-s OECD-országok között is pont azoknál, akik velünk együtt a mobilnet fejlettségi sor legvégén vannak. Nem nehéz belátni, hogy nem ez a követendő nemzetközi példa. Különösen igaz ez, ha a gazdaság helyzete, teljesítménye már nem indokolja a válságban megjelent különadók fenntartását.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.