Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Menetrendszerint tavasszal érkező csúcstelefonjában a kínai Huawei ezúttal egy német koprodukcióban készült, különcködő kamerát tart a legérdekesebb pontnak. Megnéztük, mit tud a P9.
A Huawei idén már letett az asztalra egy prémium kategóriás készüléket: az általunk is tesztelt Mate 8 bár jól sikerült, de 6 colos kijelzője sokaknak egyszerűen már túl nagy. Nekik szánja a gyártó a P-szériát, melyből az idei modell a 9-es sorozatszámot kapta meg.
A közelmúltban érkezett felsőkategóriás Huawei termékeket ismerők vélhetően nem lepődnek meg azon, hogy a P9 mind vonalvezetés, mind pedig a felhasznált anyagok minőségét illetően az elitligában focizik. Az elegánsan minimalista design és a minőségi fémborítás olyan összhatást eredményez, amelynek még az Apple és a Samsung legdrágább készülékei előtt sincs semmi szégyellnivalója. A mindössze 7 milliméter vastag újdonság másban is mérhető a legnagyobb konkurensekhez: körülbelül annyi helyet foglal, mint egy Galaxy S7. A háromféle színváltozatban gyártott P9 masszív kialakítású, az ergonómiája példás, problémás pont viszont a mostanában oly divatos vízállóság (hiánya): a medencébe merülést nem ajánljuk vele.
Egy kicsit beljebb hatolva érdemes megemlíteni a hibrid kártyás lehetőséget: a bal oldali élről kipöckölhető tálcán két nanoSIM kártya, vagy egy nanoSIM és egy microSD memóriakártya párosa fér el. (Nálunk egy ilyen, két SIM-es modell járt, de fontos tudni, hogy egy SIM-es modell is létezik a P9-ből.)
Mikrofonból az alsó és a felső élre is került egy példány, a monó és sajnos nem túl nagy hangerejű kihangosítás egyetlen hangszórója pedig az alsó élen lévő hosszúkás lyukak mögött rejtőzik. Ugyanitt kapott helyet a jack dugalj, valamint a rendszercsatlakozó aljzat, ami a legfrissebb trendeknek megfelelően már USB Type-C kivitelű. Aminek ugyan rengeteg előnye van, de azért nem árt tisztában lenni vele, hogy a régi microUSB kábeleket nem fogjuk tudni használni – a töltéshez tehát érdemes mindig magunkkal hordoznunk a saját kábelünket.
Meddig bírja?
A házilagosan megbonthatatlan borítás alá fixen beszerelt akkumulátor 3000 mAh kapacitású, ami ebben a méretkategóriában kiváló érték, és tesztünk során nem kellett csalatkoznunk a használati időben. A hatalmas aksis Mate 8-tól megszokott 2-3 napos üzemidő helyett persze be kell érnünk 1-1,5 napos használati idővel, ami néhány trükkel azért némileg kitolható. Teljesítményorientált üzemmódról átválthatunk például az erőforrásokkal óvatosabban bánó intelligens módra, vagy akár a szolgáltatási kört már alaposan megvágó ultratakarékos módra is. Újdonság az úgynevezett ROG energiatakarékos mód, mely 720p HD-re csökkenti a képernyő felbontását, ily módon energiát spórol, illetve játékok alatt növelheti a működési sebességet.
Bár a P9 elvileg támogatja a gyorstöltést, tesztkészülékünk mellett csak egy 5 W-os töltő szerénykedett a dobozban, miközben a riválisok mellé nem ritkán már 15 W-os egységeket csomagolnak. További negatívum, hogy a vezeték nélküli töltésről teljesen le kell mondanunk.
Áramvonalasítva
A Huawei továbbra sem lát fantáziát az 1440x2560 pixeles, QHD felbontású kijelzőkben, így a P9-be is egy Full HD panel került, mely pixelsűrűség-fronton jelentős lemaradásban van a riválisokhoz képest, a gyakorlatban viszont ennek szinte semmi hátrányát nem lehet tapasztalni. Sőt, a "csak" 1920x1080 pixeles felbontás azzal az előnnyel jár, hogy a kijelző meghajtásához elegendő egy négymagos grafikusgyorsító. (Összehasonlításként: a Galaxy S7 hasonló grafikai motorja tizenkét maggal szolgálja ki a közel kétszer nagyobb felbontású képmegjelenítőt.)
A Gorilla Glass 4 védelmet élvező képernyőpanel oldalsó kávái hajszálvékonyak, alul-felül viszont kicsit nagy a kihasználatlan felület. Az 5,2 colos kijelző még nem olyan hatalmas, hogy átlagos kézméret mellett nehézkes lenne az egykezes kezelhetőség, ettől függetlenül a gyártó ebbe a relatíve kompakt készülékbe is beépítette az átméretezhető kijelzőkép funkciót, a lekicsinyíthető billentyűzetet, illetve a lebegő gombot, melynek révén a gyakran használt alapfunkciók mindig könnyen elérhetők.
Szoftver és funkciók
Az Android 6.0 operációs rendszerre ezúttal is a gyártó saját EMUI felhasználói felülete, annak is a legfrisebb, 4.1-es verziója lett ráhúzva, annak minden előnyével és néhány hátrányával.
A zárolt képernyőn folyamatosan figyelemmel követhető a (telefonnal a zsebben) megtett lépések száma, alulról pedig egy olyan felület húzható fel, melyen többek közt a számológép, az elemlámpa, a zenelejátszó és a kamera is gyorsan elérhető. Egyes funkciók akár oly módon is közvetlenül elérhetők, hogy egy előre definiált karaktert rajzolunk az inaktív kijelzőre: egy "C"-t rajzolva a kamera, egy "M"-et rajzolva pedig a zenelejátszó indul el.
A kezdőképernyő maximum tizennyolc slide-ján osztoznak egymással az ikonok és a widgetek, viszont a Huaweitől megszokott módon hagyományos értelemben vett androidos főmenü (app drawer) nincs.
A szokásos okostelefonos (és szokásos androidos) beépített szoftvereken felül hasznos alkalmazás a "telefonkezelő", amelyben koncentrált módon végezhetünk rendszeroptimalizálást (memória-kisöprést) és adatforgalom-elemzést, valamint itt állíthatjuk be például a zaklatásszűrést és a már említett akkumulátorhasználati profilokat is.
FM-rádió sajnos nincs, a dalszöveg-megjelenítős és automata kikapcsolásra képes zenelejátszóból kimaradt a hangszínszabályzó, és hát a videólejátszó is elég fapados.
Remek viszont a hátfalba süllyesztett ujjlenyomatszenzor, a Mate 8-nál már említett módon ez bizony még mindig az iparág jelenlegi legjobbja: villámgyors és szuperbiztos.
Kamera
A frontkamera révén maximum 8 megapixeles szelfik készíthetők, de ennél sokkal érdekesebb a hátoldali kamerapár, melynek kifejlesztésében a német Leica mérnökei segítettek a Huaweinek. A két darab 12 megapixeles modul közül az egyik egy teljesen hagyományos modul, a másikból viszont kihagyták a színszűrőt, így ez utóbbi csak monokróm – cserébe sokkal több fényt képes magába ereszteni. A különleges szoftveres algoritmus a két kamera által rögzített képet egymásra illeszti, végeredményképp pedig egy részletgazdag és nagy dinamikatartományú fotó jön létre. Tapasztalataink szerint jól megvilágított szituációkban nem sok előnye van a dupla kamerának, rossz fényviszonyok mellett viszont már jóval több. Érdemes kipróbálni a monokróm üzemmódot is, mely sokkal jobb vizuális eredményt produkál, mint egy normál kamerás mobil által készített deszaturált felvétel.
A lézeres, mélységdetektálós és kontrasztérzékelős eljárásokat egyaránt alkalmazó hibrid autofókusz megbízhatóan teszi a dolgát, de egyértelműen lassabb, mint a Galaxy S7 Dual Pixel megoldása.
Sötétben jó szolgálatot tehet a kéttónusú LED-segédfény, azért viszont kár, hogy az optikai képstabilizátorról le kell mondanunk. Utóbbi miatt sok esetben hasznos lehet egy mini tripod állvány használata, főleg akkor, ha manuális üzemmódban több másodperces záridőt választunk, vagy éppen a fényfestés üzemmódot nyúzzuk.
A haladó fotósok számára jó hír a RAW támogatás, illetve a manuális fókuszálási lehetőség, azért viszont nagy kár, hogy a kamera még nem tud 4K-ban videózni, illetve a lassított mozgóképek sem 240, hanem csak 120 fps sebességűek.
Belsőségek
A Mate 8-ban lévő Huawei-fejlesztésű Kirin 950 chipsettel nagyon elégedettek voltunk, azóta azonban kijöttek a Samsung és a Qualcomm 2016-os chipkészletei, melyek könnyen maguk mögé utasították a kínai technológiát. A P9-ben már egy az elődjénél 10-15 százalékkal gyorsabb processzormagokkal felruházott Kirin 955-ös "agy" található, mely tökéletesen elegendő a készülék működtetéséhez – a sebességteszt-eredmények megszállottjai azonban valószínűleg csalódni fognak a P9 teljesítményében.
Tesztkészülékünkben 3 GB RAM és 32 GB flashmemória volt, de érkezőben van egy 4 GB RAM-os és 64 GB belsőmemóriás variáns is. Az LTE mobilnet 300/50 Mbit/s-os sebességgel hasít, a wifi a/b/g/n/ac szabványú, a Bluetooth 4.2-es verziójú, és persze mindentudó GPS-vevőt is kapunk. A három antenna miatt térerő-problémákat egyáltalán nem tapasztaltunk, azért viszont kár, hogy NFC képesség csak a szimpla SIM-es P9-ben található.
Verdikt
+: elegáns formaterv, villámgyors működés, bővíthetőség, dupla SIM-slot, fényerős kijelző, sötétben jól teljesítő kamera, remek ujjlenyomat-leolvasó. –: lassú töltés, nincs vezeték nélküli tölthetőség, hiányzik az FM-rádió, nincs NFC, a kamerából kimaradt az optikai képstabilizátor és a 4K videófelvevő, nem vízálló a készülék. |
A Huawei P9 a kínai gyártó eddig készült legjobb kompakt telefonja, mely azonban még így sem nevezhető tökéletesnek. A kisebb-nagyobb problémák és hiányosságok azonban viszonylag könnyen elnézhetők annak ismeretében, hogy a 180 ezer forintos hivatalos listaárú Huawei P9 mintegy 40-60 ezer forinttal olcsóbb, mint legpotensebb koreai riválisai. Nem mellékesen az itthon különlegesnek számító 3-3-3 garancia is sokat nyomhat a latban.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
