A fogyasztók túl okosak ahhoz, hogy megelégedjenek a látványos kialakítással, ezért inkább az „anyagfelhasználásra, az energiamegőrzésre… és nem utolsósorban az emberi tényezőkre kell koncentrálni” – hívta fel csapata figyelmét 1950-ben a GE cseh származású ipari tervezőzsenije, Arthur N. BecVar.

Elképzelése az 1960-as években öltött határozott körvonalat, amikor felkérte háztartási berendezések tervezésével foglalkozó csapatát a jövő konyhájának megtervezésére és megépítésére. Sok mindent eltaláltak. Beletrafáltak az indukciós főzőlapba, a hűtőbe épített jégkocka-adagolóba és a mélyhűtőbe. Még az általuk megálmodott ultrahangos mosogatógépek is hamarosan megjelennek a konyhákban.

BecVar utódja, Lou Lenzi most csapatával együtt 2025-ig tekintett előre, amikor már folytonosan összekapcsolt világban, de olyan ökológiai és egészségügyi problémák közepette élünk majd, mint a vízhiány és az elöregedő népesség. „Itt nem a Jetsonékról vagy egy mennyei állapotról van szó” – magyarázza Lenzi. „Olyan valóságalapú innovációról beszélünk, amely a következő évtizedben megvalósítható.”

Tükör, ami rögtön felméri egészségügyi állapotunkat

GE

Lenzi szerint a 2025-ös év otthona címet viselő projekt a társadalom, a kultúra, a technológia és a mindennapi élet találkozásával foglalkozik. „Elképzeltük, hogy a családok hogyan készítik el ételeiket, mossák a ruháikat, küldik és fogadják az információkat a következő néhány évtizedben."

Lenzi elmondta, hogy a legfontosabb témák között felmerült például a kizárólag egy célra használható berendezések halála, az automatizált ételkiszállítás, valamint a biometrikus gépek, amelyek kiadagolják a gyógyszereket és nagyobb függetlenséget biztosítanak az idősebb fogyasztók számára. Ez azt jelenti például, hogy a mosógépek kimossák, megszárítják, majd „praktikus pelletekben” tárolják a ruhákat, aztán új életre keltik őket, hogy azonnal viselhetők legyenek, és tömörített formában adják ki őket, ha utazáshoz csomagolunk.