Az egyre terjedő 3D-nyomtatókkal bárki gyárthat magának ékszert vagy gyerekjátékot. Vagy felderíthetetlen és lenyomozhatatlan lőfegyvert.
Robbanás előtt áll a 3D-nyomtatók piaca. Ezek a készülékek ma már nemcsak műanyagokból, hanem akár fémekből is képesek a számítógépen megtervezett, bonyolult térbeli formák előállítására. (A 3D-nyomtatás forradalmáról regisztrált felhasználóink a HVG-ben olvashatnak.) Az otthoni használatra szánt gépek már most is viszonylag olcsón elérhetők, akár saját kezűleg összeszerelhető építőkészletként is. Ezek – az ipari berendezésekkel szemben - műanyagból formálják meg a „nyomtatványt”, ám így is képesek arra, hogy működő, ráadásul fémkeresőkkel nem észlelhető lőfegyvert készítsünk velük.
Cody Wilson, a Texasi Egyetem 25 éves joghallgatója a Forbes.com riporterének mutatta be a Liberator elnevezésű pisztoly terveit, illetve a prototípust. A fiatalember azt tervezi, hogy a fegyver létrehozásához szükséges terveket hozzáférhetővé teszi a neten, ahogy az eddig is szokás volt a 3D-nyomtatók felhasználóinak egyre szélesebb internetes közösségében. A bökkenő csak az, hogy ezúttal nem egy dísztárgy vagy egy gyerekjáték válik néhány kattintással előállíthatóvá, hanem egy pisztoly.
A maroklőfegyvert teljes egészében ABS-ből, egy kemény műanyagból készítheti el az otthoni 3D-printer. Az egyetlen funkcionális elem egy egyszerű acéltüske: a töltényt elsütő ütőszeg. Ezenkívül Wilson még egy utólag beépítendő, ám valójában felesleges acéldarabot tervezett a fegyverbe. Erre a kísérletek jogi tisztasága érdekében van szükség, mivel az amerikai törvények szerint tiltott az olyan lőfegyver, amely fémdetektorokkal nem érzékelhető. Egy másik szabályt is felborít a Liberator puszta létével: a gyári fegyverek kötelezően rendelkeznek egy sorozatszámmal, amellyel azonosíthatók, míg a házi mordálynak száma legfeljebb akkor lesz, ha a gazdája szórakozásból rajzol rá azt is.
A házi Tomahawk története |
Cody Wilson fegyvernyomtatója nem az első példája annak, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő új technológiák biztonsági kockázatokat teremtenek. Nagy port vert fel tíz éve Bruce Simpson új-zélandi hobbista, aki bejelentette, hogy cirkálórakétát épít a garázsában legfeljebb ötezer dollárból, szabadon beszerezhető alkatrészekből. Ehhez a sugárhajtóművet korábbi tapasztalatai nyomán maga tervezte – a német V-1 szárnyasbomba alapján – az irányítással viszont nem lett volna sok gondja, hiszen a boltban megvásárolható GPS-ek és mobil adatközlő komponensek könnyen beépíthetők. Simpson szerint a CIA az új-zélandi kormányra gyakorolt nyomással lehetetlenítette el az akkor már előrehaladott projektet. |
A pisztoly nevét alkotója a második világháború európai partizánjai számára gyártott kezdetleges, viszont olcsó és egyszerű fegyvertől kölcsönözte. A Liberator csöve cserélhető, így használható a szabványos pisztolylőszerekkel, a .22-es kis kalibertől a .45-ös magnumig.
A prototípus elkészült, bár a tesztelés még nem fejeződött be. Wilson szerint a Liberator működőképes, ám az valószínű, hogy az ABS messze nem annyira hő- és nyomásálló, mint az acél, így a „nyomtatott pisztoly” élettartama néhány lövésre korlátozódhat.
Ez azonban nem teszi kevésbé veszélyessé. Az olcsón, házilag, minden hozzáértés nélkül előállítható lőfegyverekre felfigyeltek a 3D-nyomtatókat forgalmazó cégek: a Stratasys például elkobozta Wilson csapatától az általuk bérelt gépet, egy másik vállalat, a Makerbot pedig a terveket gyűjtő Thingiverse honlapról távolított el minden, fegyverekkel kapcsolatos tartalmat. De ez ugyanúgy nem fogja megállítani a kódok terjedését, ahogy az illegálisan másolt zenéknek és filmeknek sem sikerült gátat szabni.
A veszély híre eljutott az amerikai törvényhozáshoz is: Steve Israel kongresszusi képviselő törvénymódosítást szorgalmaz kifejezetten a 3D-nyomtatott fegyveralkatrészek ellenőrzése céljából. Cody Wilson azonban nem adja fel: most már feltett szándéka felfedezni az otthoni gépgyártás határait, beleértve a jogi limiteket is.
Krumpliágyú csak 16 év felett |
A fegyverbarkácsolás elterjedt hobbi volt eddig is az Egyesült Államokban. Nagy népszerűségnek örvend, és némi megszorítással szabadon űzhető a hobbirakétázás. Igaz, a cukorfélékből készült üzemanyaggal hajtott rakéták csak ejtőernyőt, esetleg kamerát szállítanak, méreteik viszont egészen jelentősek lehetnek - a határ szó szerint a csillagos ég, ahogy a Sugar Shot to Space verseny kiírása is mutatja. Itt a nevezők célja, hogy "cukros" rakétával elérjék a világűr határát. A másik közkedvelt veszélyes hobbi a krumpliágyú építése. A bárhol beszerezhető műanyag csövekből megépített, aknavetőszerű eszköz öngyújtógázzal vagy sűrített levegővel lövi ki a méretre vágott burgonyát, akár hangsebesség fölötti tempóban. Ezek könnyedén okozhatnak halálos sérülést. A krumplivetőket állami szinten szabályozzák: New Yorkban például 16 év alatt tilos használni őket, Texasban lőfegyvernek számítanak, Illinoisban viszont teljesen szabadon lehet velük puffogtatni. |