Wallenberg a második világháború idején mintegy húszezer magyar zsidót mentett meg menlevelekkel és azzal, hogy védett házakban helyezte el őket. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, és moszkvai közlés szerint 1947 júliusában kivégezték. Későbbi tanúvallomások és dokumentumok alapján azonban valószínűsíthető, hogy az állítás nem igaz.

Húsz évvel ezelőtt egy nemzetközi bizottságnak engedélyezték, hogy szovjet börtöndokumentumokat vizsgáljon meg, de mint a moszkvai svéd nagykövetség 1991 szeptemberi jelentéséből kitűnik, a KGB leállította a szovjet különleges levéltárban végzett kutatást. Erről Anatolij Prokopenko, a levéltár igazgatója tájékoztatta a svéd diplomatákat.

Vagyim Birstein, a nemzetközi Wallenberg-bizottsággal együtt dolgozó orosz kutató szerint a KBG közvetlenül azután állította le a kutatást, hogy ő olyan dokumentumokat talált, amelyeken szerepelt Raoul Wallenberg neve.