Az amerikaiak régóta félnek attól, hogy egy másik ország észrevétlenül urán dúsításába kezd, és ezáltal olyan anyaghoz jut, amellyel atomfegyvereket készíthet – írja a német Zeit Online. Most ez a félelem erősödhet fel egy új technológia miatt, a "lézeres urándúsítás" következtében. Eddig ugyanis hatalmas épületekben, óriási energiafelhasználással dúsították az atomfegyverek előállításához szükséges uránt. Így persze grandiózus erőműveket vagy kiterjedt elektromos vezetékrendszereket kellett kiépíteni a létesítményhez, és maga az építkezés is figyelemfelkeltő volt. Az ilyen hatalmas bázisokat a titkosszolgálatok könnyebben felderíthették: az illegális létesítményeket nagyon nehéz volt a műholdak elől eltitkolni.

Az Amerikai Fizikai Társaság illetékese, Francis Slakey szerint az ilyen létesítményeket infravörös kamerákkal is meg lehetett figyelni a világűrből. Ám ha most a GE új technológiáját bevezetnék, ahogy azt a New York Times és a német Zeit online kiadása is hírül adta, akkor ezentúl negyedakkora helyen is elférne egy dúsítóállomás. Sőt, minthogy kevesebb energiát fogyasztana (csak annyit, mint tucatnyi lakóház igényel), modulárisan is fel lehetne építeni, ami szállíthatóvá is tenné a létesítményt.

Egy ilyen „minidúsító” felderítése már sokkal nehezebb lenne a fizikus szerint.

Miért kell dúsítani az uránt?

Az urándúsításra azért van szükség, mert az atombombákhoz szükséges urán 235-ös izotóp a természetes uránban mindössze 0,7 százalékot tesz ki. A 235-ösnek az a legfőbb előnye, hogy könnyebben hasítható, és így relatíve nagyobb energia is szabadul fel az atommag szétesésekor. Ha a 235-ös koncentrációját négy százalékra emelik, akkor már azzal a reaktorok működőképessé válnak. Az atomfegyverekhez viszont 90 százalékos dúsításra van szükség. A gázcentrifugákban urán-hexafluoridot, UF6-os gázt használnak jelenleg. Az urán mint ásvány nehezen dúsítható, ezért először bonyolult vegyi folyamatok nyomán UF6-ot állítanak elő. Ez egy fehérkristályos por, amely könnyen gázhalmazállapotba tud kerülni.

Iráni urándúsító

AP

Ha ezt a gázt nagy fordulatszámú centrifugákba vezetik, a gyors pörgetéssel a nehezebb, 238-as uránizotópok a külső falon dúsulnak fel, belül pedig a könnyebbek, a 235-ösök maradnak. Ezeket a könnyebb izotópokat szívják el a forgási tengely közeléből aztán.

A lézeres dúsítás titka

A lézeres dúsítás részletei titkosak, csupán annyi tudható, hogy azon az eljáráson alapul, amelyet két ausztrál kutató dolgozott ki a kilencvenes években. Ez a Silex-eljárás Horst Struve és Michael Goldsworthy nevéhez fűződik. A technológia jogait 2006-ban vásárolta meg a GE, és 2009-ben már sikeresen dúsítottak vele uránt.

Slakeynek a Nature-ben, a tudományos folyóiratban megjelent cikke szerint ugyanakkor a technológiának nincs igazi haszna a civil atomenergia területén. Ha tényleg felére csökkenne így az atomenergia előállítási ára, és ezt a megtakarítást teljes mértékben a fogyasztók javára írnák, akkor is mindössze 0,66 dollárt tudnának havonta egy háztartásban megspórolni. A kicsiny haszon mellett ugyanakkor a technológia veszélyei mérhetetlenül nagyobbak.

Éppen ezért az Amerikai Fizikai Társaság tavaly levelet írt az USA atomenergiai felügyeleti szervének, az NRC-nek. A tudósok azt követelik, hogy a GE kérvényének elbírálásakor az atomfegyverek terjedésének kockázatát is mérlegelje a hatóság. (A döntés várhatóan egy éven belül születhet meg.) Slakey szerint ugyanis arra, hogy az új „Silex-alapú” eljárás tényleg titokban maradjon, kicsi az esély. Eddig is kiszivárgott és tovaterjedt a titkos metódusok szinte mindegyike, ezért a fizikusok az új eljárással kapcsolatos „diszkrécióban” sem bíznak.