A tudományról és a kutatók felelősségéről beszélt Csíkszentmihályi Mihály (77), az Egyesült Államokban élő világhírű magyar pszichológus, az MTA külső tagja angol nyelvű előadásában hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián.
A tudós azért érkezett Budapestre, hogy átvegye a március 15. alkalmából odaítélt Széchenyi-díjat; az elismerést Schmitt Pál köztársasági elnök adta át hétfőn. Pálinkás József, az MTA elnöke bevezetőjében azt emelte ki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 2010-ben indította ismeretterjesztő előadássorozatát, amelynek keretében neves külföldi szakemberek ismertetik meg a "széles nyilvánosságot" a világ tudományos életének legjelentősebb eredményeivel. A rendezvénysorozat első vendége Rolf-Dieter Heuer professzor, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) főigazgatója volt novemberben.
Csíkszentmihályi Mihály előadásában azt a kutatást ismertette, amelynek keretében mélyinterjúkat készítettek "kreatív személyiségekkel", köztük több Nobel-díjassal, arra keresve a választ, hogy milyen értékeket tekintenek mérvadónak a megkérdezettek. A válaszadók 30 kritériumot neveztek meg, ezek között a pszichológus az egyének közötti "kölcsönhatást" emelte ki, amit a férfiak 68 százaléka és a nők fele említett.
"A tudósok nem élhetnek, alkothatnak izoláltan, elefántcsonttornyukba zártan" - jegyezte meg a pszichológus. Igen fontos a család szerepe, amely biztonságot, nyugalmat, önbizalmat ad - erre voksolt a megkérdezett férfiak 45 százaléka és a nők 61 százaléka. Az irányadó értékek közé sorolták a válaszadók a kíváncsiságot, érdeklődést, lelkesedést, a függetlenséget, ahogy a társadalmi problémák iránti fogékonyságot is.
Mint Csíkszentmihályi Mihály kiemelte, nagyon nehéz átadni ezeket az értékeket a fiatal kutatóknak, az idősebb tudósoknak rá kell világítaniuk ezek fontosságára. "Nem szabad olyannak a kutatói pályát választania, akit a pénz vagy a hírnév motivál. Fogadd el a hírnevet, ha elér, de mindenekelőtt a szakmát kell élvezni" - fogalmazott. Hozzátette: a nagy tudósegyéniségeket a jövő, az emberi haladás jövője érdekli. "A jövő megértése és elfogadása a tudós fő felelőssége" - hangsúlyozta.
A napokban jelenik meg magyar nyelven a pszichológus Életre hangolva - A felnőtté válás útvesztői című munkája. Ebben a tudós azt vizsgálja, hogy mit tehet a család, az iskola, a közvetlen környezet annak érdekében, hogy a tinédzserek a felnőttkori boldogulásuk szempontjából hasznos értékrendet és szokásokat alakítsanak ki. Csíkszentmihályi az előadás után a könyvvel kapcsolatban elmondta az MTI-nek, hogy a kötet egy sokéves követéses vizsgálaton alapul, amelyben több száz 14-18 év közötti középiskolás vett részt.
"Öt éven át foglalkoztunk velük, azt próbálva megérteni, hogy a diákok miként képzelik el a további életüket, milyen szakmát választanának, mit tartanak érdekes munkának, milyenek az elvárásaik. A későbbiekben figyelemmel kísértük életüket, hogy megismerjük, miként alakult az érettségi után a sorsuk" - magyarázta a pszichológus, akit megleptek a kamaszok irreális elvárásai. A 14-15 évesek arra számítottak, hogy az iskola elvégzése után átlagosan évi 220 ezer dollárt (41,5 millió forintot) keresnek. A válaszadók 10 százaléka úgy vélte, hogy orvos lesz, 12 százalékuk pedig ügyvéd.
"Ami a legmeglepőbb volt, hogy egyetlen lány sem akart háziasszony lenni, mindegyikük karrierre vágyott. A fiúk között sem akadt egyetlen, aki vízvezeték- vagy villanyszerelőként, esetleg gyári munkásként képzelte el az életét, mind sportoló, rocksztár, esetleg orvos, ügyvéd akart lenni.
"Aggasztóak ez az irreális vágyak. Egyrészt pozitív, hogy vannak álmaik, ám ha ennyire elrugaszkodnak a valóságtól, olyan társadalom alakulhat ki, ahol senki sem hajlandó 'rossz' munkát végezni. Ezek a felfokozott, irreális elvárások csalódáshoz vezetnek. Nem tudom, hogyan lehet ezen változtatni. A gond az, hogy ha azt mondjuk, hogy ne várjatok semmit, boldogtalanná tesszük őket. Ugyanakkor ha ösztönözzük az irreális elvárásokat, ugyancsak boldogtalanság vár rájuk" - fogalmazott Csíkszentmihályi Mihály.