Korabeli "vasbetonból" épült a Szent Péter-bazilika kupolája
Korabeli "vasbetonból" készült a Szent Péter-bazilika kupolája, és az építők igen gondos munkát végeztek - állapították meg a vatikáni kutatók, akik geofizikai berendezéssel vizsgálták a kereszténység legnagyobb belső terű templomát.
A L'Osservatore Romano szentszéki lap beszámolója szerint a Vatikán működtetéséért és fenntartásáért is felelős műszaki részleg két munkatársa végezte a vizsgálatokat úgynevezett földradar (GPR/Ground-Penetrating Radar) segítségével. A nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokat alkalmazó geofizikai műszerrel, amelynek működése a radarhullámok visszaverődésének észlelésén alapul, egyaránt lehet a talajt, kőzeteket, jeget, vagy bármilyen mesterséges anyagot, így betont vagy aszfaltot vizsgálni.
A munkálatok megkezdése előtt a kutatók a művészettörténészek írásait fésülték át, ám, mint a L'Osservatore Romano cikke megjegyzi, számos pontatlanságot fedeztek fel bennük, mivel szájhagyományon vagy olyan beszámolókon alapultak, amelyek valóságtartalmát sohasem támasztották alá.
A mostani vizsgálat során nemcsak azt derítették ki, hogy milyen anyagokat és eljárásokat alkalmaztak az építők, hanem a kupola "egészségi állapotát" is felmérték. A geofizikai berendezés kimutatta, hogy a mésztufa (travertinó) köveket hét belső vasgyűrű fogja össze, holott a korabeli beszámolókban csupán kettőről tesznek említést.
A L'Osservatore Romano beszámolója szerint a talajtól 136,5 méterre magasodó kupolát sokkal masszívabban építették meg, mint korábban feltételezték. A XVI. századi építők a modernkori vasbetonhoz hasonlatos anyagot alkalmaztak, és különböző magasságban vasláncok segítségével erősítették a kupola stabilitását.
A vatikáni lap szerint Marta Carusi kutató pontosan feltérképezte a vasgyűrűk, láncok, rudak helyét. "Az évszázadok során feledésbe merült, hogy mit rejteget a kupola" - jegyezte meg a L'Osservatore Romano cikkírója.