A térnyomtatók a "közönséges" printerekkel ellentétben nem sort sor után "vetnek papírra", hanem műanyagból rétegenként építik fel a másolandó tárgyat. A legújabb kutatások viszont már kiterjesztették a térnyomtatás során felhasznált alapanyagok körét, s a berendezés így akár testrészek pótlására is alkalmazható - olvasható a BBC News hírei között. James Yoo, a Wake Forest Egyetem helyreállító orvostani intézetének professzora arról számolt be, hogy kutatócsoportjával égéssérültek számára kíván bőrt előállítani.

Mint kifejtette, kutatásait az iraki és afganisztáni háború motiválta. "A háborús sérültek 30 százaléka bőrpótlásra szorul, így a biológiai 'nyomtatással' személyre szabott bőrt szeretnénk előállítani" - mondta. James Yoo csoportja hordozható térnyomtató kifejlesztésén dolgozik, amellyel a helyszínen állíthatják elő az égési sérültek számára a bőrt. "A készülék letapogatórendszerrel rendelkezik, amely felméri a sérülés mélységét és kiterjedését, ugyanis minden seb egyedi" - magyarázta Yoo professzor.

Mint kifejtette, a letapogató segítségével háromdimenziós digitális képeket készítenek, amelyek révén meghatározható, hány réteg sejtet kell előállítani a normális konfiguráció helyreállítására. Hod Lipson, a Cornell Egyetem professzora egy olyan térnyomtatóval állított be a tanácskozásra, amellyel fül állítható elő. Ám mint a konferencián elhangzott, a módszer még gyermekcipőben jár, s rengeteg technikai problémát kell megoldani, míg az eljárás a gyakorlatban testrészek pótlására is alkalmazható lesz.

"Némely szövetet könnyebb előállítani, mint másokat. Mi a porcokkal kezdtük, annak ugyanis nem túl bonyolult a szerkezete, vagy az erezettsége, így nagyon megfelelt kiindulópontként. A továbbiakban bonyolultabb szövetek, így a csont, vagy akár a máj előállítására is vállalkozhatunk" - mutatott Lipson professzor. A "bionyomtatott" szövetekkel kapcsolatos aggályok egyike, hogy azokat nem könnyű összekapcsolni a valódi szövetekkel. James Yoo szerint viszont a komputer által vezérelt "szövetnyomtatás" során sokkal pontosabban lemásolható a testanyagok szerkezete, mintha valamit manuálisan "barkácsolnának".

"Bármivel is pótoljuk a szövethiányt, a mesterséges anyagot az erekkel kell összekapcsolni, hogy biztosítsuk a véráramlást és az oxigénellátást. Ez a legnagyobb kihívások egyike, amikor nagyobb szövethiányt kell pótolnunk" - emelte ki James Yoo. Hod Lipson reményei szerint sikerül leküzdeni a technikai nehézségeket és a "szövetnyomtatás" két évtizeden belül rutineljárássá válik.