A mikrobákat minden jel szerint stimulálta az április óta a tengerbe ömlő olaj, aminek következtében olyan eredményesen bontották le a szénhidrogén molekulákat, hogy a felhő mára gyakorlatilag kimutathatatlanná vált - közölte a Science folyóiratban a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium munkatársainak Terry Hazen professzor által vezette csoportja. A sötét és hideg, mélyvízi életkörülményekhez alkalmazkodott, úgynevezett proteobaktériumok a vártnál gyorsabban és oly módon bontották le a kőolajat, hogy közben nem ritkították meg jelentősen a víz oxigén-telítettségét, ahogy azt a legtöbb olajfaló baktérium szokta. A víz oldott oxigéntartalma létfontosságú a halállomány számára. A baktériumok 5 fokos vízben, a tengerszint alatt mintegy 1100 méter mélyen tenyésznek, ami nagyjából egybeesett a víz alatti olajfelhő elhelyezkedésével.