A diákok körében – iskolatípustól függetlenül – különösen kedveltek a közösségi oldalak, egyfajta napi szükségletként jelennek meg, a virtuális kapcsolattartás nélkülözhetetlen formái ként.
Egyes források szerint a közösségi oldalak annyira népszerűek, hogy „meglepő módon a közösségi oldalakat ma már többen (49 százalék) használják napi szintű kommunikációra, mint az SMS-t (40 százalék).” (Forrás: itt)
Ennek okait feltérképezendő, interjúkat is készítettünk a diákokkal, kíváncsiak voltunk, mitől váltak ennyire nélkülözhetetlenné ezek a site-ok.

Bár az adatfelvételt a közelmúltban bonyolítottuk le (2010 március-április), az alábbi diagramunk máris kissé elévült, hiszen a Facebook cikkünk írásának időpontjában már nagyobb népszerűségnek örvend.

Azon talán nem csodálkozik senki, hogy a fiataloknak szükségük van egy olyan „felületre”, ahol szülői, tanári felügyelet nélkül lehet eszmecserét folytatni, pletykálni, különböző információkat megosztani. Mindehhez kiváló lehetőséget nyújtanak a közösségi oldalak, de például az iWiW régóta tartó népszerűségének csökkenése a már említett interjúkból rajzolódik ki::
„Ott idősebbek vannak, uncsi az egész, ahogy van.” „Ezt az oldalt nem az én korosztályomnak találták ki.” „A Facebook halad a korral, az iWiW meg nem.” „Az iWiW-et nem használom, mert nekem túlságosan monoton, és közel sem felhasználóbarát, arról nem is beszélve, hogy nem szűri a körleveleket.” „A Facebookon sok időt el lehet tölteni. Lehet játszani, teszteket kitölteni.”
Úgy tűnik tehát, az iWiW megmarad az „öregeknek”, a Facebook pedig számos új alkalmazásával, pörgőbb stílusával sikert arat a diákok körében.
Szükségesnek tartjuk ugyanakkor megjegyezni, hogy a népszerűség egyik oka lehet az is, hogy ezen oldalak kezelése nem igényel különösebben nagy tudást, ezzel szemben egy weboldal (jelentősen) vagy blog létrehozása (kicsivel több), „életben tartása” sokkal több ismeretet igényel.

Ezt az állításunkat támasztja alá a fenti diagram, amelyből egyértelműen látszik, hogy a közösségi oldalt használókhoz képest sokkal kevesebben készítettek weblapot vagy blogot. Még a mások blogjához való hozzászólók aránya sem haladja meg a 35%-ot. Ez jelezheti persze az érdeklődés hiányát is…

Azt is megállapíthatjuk, hogy akár weblapkészítésről, akár blogolásról beszélünk, a fiúk aránya jóval magasabb – az alkotó tevékenységekben tehát ők a jobbak , „aktívabbak”. Érdekes lenne ennek okát is megvizsgálni.

A számítógépes ismereteikre önbevallás alapján kérdeztünk rá, és a következő ábrán látható kategóriákba oszthatták be magukat a kérdőívet kitöltők. Amint az ábrán is látszik, a fiúk sokkal többen gondolják úgy, hogy sokat tudnak, gyakorlottak – már ami a számítógépes ismereteiket jellemzi –, illetve ők érzik átlagosnak e tekintetben a tudásukat. A lányoknál kiemelkedő a magukat átlagosnak érzők aránya.
Ehhez viszonyítva elég magasnak tűnik a közösségi oldalak aktív használata, ami nem igényel különösebben nagy informatikai tudást...

Vizsgáljuk meg, milyen gyakorisággal használják a közösségi oldalakat! A fenti diagramból jól látszik, hogy a diákok zöme naponta többször megnézi az adatlapját, mi változott, ki mit kommentált, üzent, történt-e az adott napon valami számukra lényeges esemény. Amennyiben a sokat emlegetett Facebookon –  a „féjsz”-en a diákok szóhasználata szerint – megnézünk egy napi hírdömpinget, meglepő eredményre jutunk.
Csatlakoznak jó néhány alkalmazáshoz, küldenek egy-két szóból álló megjegyzéseket egymás fényképeihez, de hosszabb lélegzetvételű információcserére igen ritkán kerül sor. Ettől függetlenül, már-már alapigazságként mondják, hogy a jelenlétük nélkülözhetetlen ezeken a helyeken, mert „aki kimarad, lemarad.”

Vélhetően ez az oka, hogy 45,6%-uk két, 16,7%-uk három közösségi oldalon is aktív felhasználóként szerepel.

Kíváncsiak voltunk arra is, ki miért regisztrált ezeken az oldalakon, mi lehet az oka ezen oldalak ekkora népszerűségének a fiatalok körében? A legjellemzőbb válasz: Mert ott vannak a barátaim/osztálytársaim. A napi kapcsolattartás tehát nyilvánvalóan a közösségi oldalakon folytatódik valamilyen formában.
Fenti állításunkat támasztja alá a Fanta TrendRiport 2009 októberi vizsgálata is, mely szerint: „…a netezés döntően (illetve más tevékenységekkel párhuzamosan) éppen a barátokkal való folyamatos, sok csatornán zajló kommunikációt jelenti.”

Nézzük csak meg nemek és életkor szerinti bontásban is a közösségi oldalak használatát.

A mellékelt diagram azt mutatja, hogy a lányok a lelkesebb közösségioldal-rajongók, talán mert kommunikációs igényük magasabb a fiúkénál (ez  régebben is így volt, gondoljunk csak arra, hogy a pletyka szó melyik nemhez kötődik elsősorban...).

Iskolatípus (jelen eseteben megfelel az életkornak) szerint azt láhatjuk, hogy a középiskolás és az idősebb korosztály a legaktívabb, de nem maradnak el tőlük sokkal már a serdülők sem…
 
A közösségi oldalaknak azonban nem csak pozitívumai vannak, még a fiatal felhasználók számára sem. Ezeket vizsgálva elég jó képet kaphatunk az internetben rejlő veszélyekről is. Ezért arra is kerestük a választ, adódtak-e már gondjaik a közösségi oldalakkal. Ebben a témában meglehetősen eltérő a két nem véleménye.

A fiúk kevesebben, és kevesebb időt töltenek ezeken az oldalakon, és a problémáik is jellemzően mások. A legtöbben azt nehezményezték, hogy lassú a szerver, minimális az adatbiztonság, és idegesítő a körlevéláradat.
A lányok leginkább a zaklatást, a fényképekkel/adatokkal való visszaélést, a trágár beszédet, a „merész fotókat, a körlevéláradatot, és legvégül az adatokkal való visszaélést tartják gondnak ezeken az oldalakon. (A felsorolás sorrendje tükrözi a „problémák” nagyságrendjét is.)
Nem is olyan régen a fiatalokat a tévé csábításától illett félteni, manapság azzal illik rémisztgetni szülőket, tanárokat, hogy az internet elmagányosít. Egy minap olvasott tanulmány ennél még messzebbre megy, egyenesen azt állítja, hogy „…mindenesetre az író azt javasolja azoknak, akik már érzik az internet agybomlasztó hatását, hogy lassítsanak le, kapcsolják ki a gépüket, és gyakorolják az elmélkedés, a visszaemlékezés és az elmélyedés képességét.”

Úgy véljük, ennyire talán még nem rossz a helyzet, annál is inkább, mert az online kérdőív egyik kérdése arra irányult, hogy megtudjuk: találkozik-e ez a korosztály a barátaival iskolán kívül, nem interneten keresztül.

A diagramon jól látható, hogy heti szinten – vélhetően javarészt hétvégeken –, de ápolják a baráti kapcsolatokat.
„... sokan több időt töltenek hétköznap az internettel, mint személyesen a barátaikkal.” (Fanta TrendRiport 2009. október)
Azzal kapcsolatban, hogy ezek a találkozók milyen színhelyeken zajlanak, nem tettünk fel kérdéseket, de idéznénk ismét a már említett Fanta TrendRiport 2009-es októberi felméréséből:
„A különböző kulturális helyszínek közül a legnépszerűbbek egyértelműen a multiplex mozik és a könnyűzenei koncertek.” „Persze, nem meglepő módon, ez a korosztály sokkal szívesebben tölti az idejét talán kissé kötetlenebbül, és még inkább olyan helyeken, ahol lehetőség van a beszélgetésre, a barátokkal való együttlétre. Ennek megfelelően a fentieknél jóval népszerűbbek a „trendi” kocsmák, sörözők, kávézók, de még az éttermek is.”

Összefoglalva a kapott eredményeinket, azt láthatjuk, hogy a vizsgált korosztálynak rendkívül fontosak ezek a virtuális kötődések, még akkor is, ha néha-néha lázonganak; tartozniuk kell valahová.