A Szentpétervár külvárosában remeteként élő tudósnak március 18-án ítélte oda a díjat a bostoni Clay Matematikai Intézet a Poincaré-sejtés 1904 óta keresett bizonyításáért, s júniusban Párizsban adták volna át. A matematikus azonban visszautasította a díjat, és nem utazott el a június 8-9-én tartott párizsi tudományos konferenciára, amelynek keretében átvehette volna a kitüntetést.

Az Interfaxnak adott nyilatkozatában Perelman elmondta, hogy megmásíthatatlan döntéséről már egy hete értesítette a bostoni intézetet. Az elutasítást első helyen azzal indokolta, hogy nem ért egyet a matematikusok szervezett közösségével. "Nem tetszenek a döntéseik, igazságtalannak tartom őket" - mondta a tudós, aki szerint a Poincaré-sejtés megoldásában legalább akkora része volt Richard Hamilton amerikai matematikusnak, mint neki magának.

A Clay intézet 1999-ben jelölte ki a millenniumi problémákat – e hét probléma egyike lett a Poincaré-sejtés. Az intézet most honlapján közölte, hogy ősszel hoz döntést arról, miként használják fel Perelman egymillió dollárját a tudomány javára.

Nem ez az első furcsa döntése Perelmannak. 2006-ban neki ítélték a matematikai Nobel-díjnak tekintett, 15 ezer kanadai dollárral járó Fields-díjat "geometriai eredményeiért és a Ricci-folyam analitikus és geometriai struktúrájában elért fontos felfedezéseiért". Azt is elutasította, mondván, hogy számára nincs semmi jelentősége a díjnak.

Perelman 1966. június 13-án született Szentpéterváron, az akkori Leningrádban. Több évig dolgozott a Sztyeklov nevét viselő helyi matematikai intézetben. A 80-as évek végén és a 90-es évek elején az Egyesült Államok számos egyetemén volt vendégkutató, majd 1996-ban visszatért a Sztyeklov Intézetbe. 2003 áprilisában több neves amerikai egyetem meghívására előadássorozatokban számolt be munkájáról. 2005 decemberében azonban felhagyott a tudományos munkával, és gyakorlatilag megszakította a kapcsolatokat kollégáival. Azóta aszkétaként él egy parányi lakásban idős édesanyjával együtt, és nemigen hajlandó szóba állni a sajtó képviselőivel sem.

Ha nagy ritkán mégis megszólal, csak annyit kér, hogy hagyják békén, nem érdekli sem a hírnév, sem a pénz. "Sem munkámban, sem személyemben nincs semmi érdekes. Én csak tudom, ha azt mondom, hogy azok, akik ezt a felhajtást csinálják, nem a barátaim" - mondta a Komszomolszkaja Pravdának 2006-ban.