Az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács közleménye szerint a kopt templomot a szfinxek útjának öt szakasza közül a második mellett emelték mészkő tömbökből: az építőanyagot lerombolt ptolemaioszi és római kori szentélyek "szolgáltatták". A kőtömbökön jól olvashatók a Ptolemaiosz-dinasztia uralkodói és a római császárok ősi egyiptomi isteneknek szóló felajánlásai.

Az egyiptomi régészek a szfinxek útjának IV. szakasza mellett felfedezték a "nilométer" maradványait is, valamint számos, az Újbirodalom korából származó agyagedényt találtak. A hétméteres átmérőjű, henger alakú "nilométert" homokkőből építették, és az építményben spirálisan futó lépcsőfokokon lehetett lejutni a folyóhoz. A berendezést az éves áradások során alkalmazták, hogy mérjék a Nílus vízszintjét.

A nagyszabású projekt keretében feltárják és restaurálják a Nílus keleti partján lévő, a luxori és a karnaki templomegyüttest összekötő szfinxek útját. A 76 méter széles és 2,7 kilométer hosszúságú út mellett eredetileg nem kevesebb mint 1350 szfinx sorakozott, többségüket a római uralom alatt, illetve a középkorban elszállították és újrahasznosították.

A feltárások során eddig előkerültek olyan kövek, amelyeket a Kr.u. 1402-1364 között uralkodó III. Amenhotep arcmásával díszítettek, megtalálták egy XXI. dinasztiabeli főpap, Min-Heber-Re kápolnáját, valamint számos szfinxtöredékre bukkantak. Az utóbbiakat most restaurálják, hogy ismét felsorakoztassák őket az út mentén.

A szfinxeket a XXX. dinasztia alapítójának, I. Nektanebésznek (Nektanebo, Nehetnebef) Kr. e. 380-362 közötti uralkodása idején helyezték el az út mentén. Az Újbirodalom idejétől kezdve ezen az úton vonult végig a Nílus áradásának második hónapjában az évenként megrendezett Opet-ünnep alkalmával a színpompás processzió, amely a szent bárkát és a benne rejtőzködő thébai triászt (Amon, Mut és Honszu) kísérte.

Ámon, az istenek atyja, akinek különvált női része és felesége Mut volt, fiuk pedig Honszu. Ámon és Mut az Opet-ünnepkor egyesült minden évben.