A kihaltnak vélt "liliomszerű" óriásféreg két élő egyedére bukkantak az egyesült államokbeli Palouse-ban, Idaho és Washington állam határán.
A gigantikus gyűrűsférget 1897-ben fedezték fel. Utolsó ismert példányait az 1980-as években találták meg kutatók, akik aztán kihaltnak hitték az óriásgilisztákat. A "keresztségben" a fura lény a Driloleirus americanus nevet kapta, amely liliomszerű férget jelent: a giliszta ugyanis állítólag liliomillatot "árasztott". Az albínó óriásféreg felnőtt egyedeinek hossza elérte az 1 métert, és akár 5 méter mélységbe is képesek voltak beásni magukat a föld alá.
Az Idahói Egyetem kutatói most március 27-én bukkantak ismét a gyűrűsféreg felnőtt és "kiskorú" egyedére. A tudósok egy új elektromos berendezéssel, "gilisztasokkolóval" hajtották ki a felszínre a fiatal egyedet, amikor a készülék tesztelését végezték. A felnőtt egyed közvetlenül a földfelszín alatt "megmakacsolta" magát, végül ki kellett ásni. A helyszínen három "gubót" is találtak, kettőből már kikelt a giliszta, és a jelek szerint szintén a gigantikus Driloleirus americanus egyedeiről van szó.
A felnőtt egyedet Sam James, a Kansasi Egyetem gyűrűsféreg-szakértője boncolta fel és azonosította néhány héttel később mint a Driloleirus americanus példányát.
A két egyed azonban megcáfolta a Driloleirus americanus tulajdonságaikról vallott korábbi nézeteket: nem árasztottak liliomillatot, de nem is köpködtek, ráadásul testméreteik is feleakkorák, mint a legendás óriásféreg paraméterei: a felnőtt példány "mindössze" 25-30 centiméteres, a fiatal pedig 15-18 centiméteres.
Mindkét féreg teste átlátszó, vagyis megfigyelhetők belső szerveik. Fejük rózsaszínű, farkuk hagymaszerű képződményben végződik, amely meglehetősen különbözik a földigiliszta lelapított farkvégétől. A felnőtt egyed feje mögött sárgás csík húzódik.
A kisebbik egyedet életben hagyták, DNS-e segítségével azonosítják majd a továbbiakban esetleg előkerülő Driloleirus americanus óriásférgeket.
"A legfontosabb, hogy első ízben rendelkezünk egy ép, élő Driloleirus americanus egyeddel, amelytől DNS-t nyerhetünk, és amelynek tanulmányozhatjuk az életfunkcióit" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Jodi Johnson-Maynard, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok észak-nyugati részén található féregfajták többsége "bevándorló", az Óvilágból érkezett a behozott növényekkel és talajjal.
A Driloleirus americanus mindazonáltal a kevés őshonos gyűrűsféregfajtához tartozik.