El se ment az esküvőjére - 200 éves Napóleon második házassága
A francia császár, Napóleon 200 éve érkezett hatalmának csúcspontjára. Ugyanis 1810-ben Európa talán legelőkelőbb uralkodócsaládja, a Habsburgok is belementek abba, amit korábban mindenki elképzelhetetlennek tartott volna: feleségül adták az osztrák császár lányát a "felkapaszkodott korzikaihoz"'.
Napóleon 1810-re már sokadszorra győzte le Ausztriát. Egy évvel korábban, 1809-ben éppen Wagramnál győzött - miközben a magyar nemesi felkelők is megfutottak ugyanebben az évben Pozsonynál -, de korábban Austerlitznél (1805-ben), Rivolinál (1797) és Arcolénál (1796-ban) is diadalmaskodott az osztrák seregek felett a korzikai katonai zseni. (Az 1796-97-es győzelmeket Alvinczi Józseffel, a Habsburgok hadvezérével szemben aratta például.) Mindezek után a legyőzött, és jelentős területeitől megfosztott, több mint másfél évtizeden át folyamatosan defenzívába szorult Ausztria igyekezett megbékíteni a fél Európát meghódító francia császárt. Ferenc, az osztrák uralkodó, aki német-római császári címét is elvesztette Napóleon hódításai miatt, és kénytelen volt az Ausztria császára címmel megelégedni, ekkor döntött úgy, hogy lányát, Mária Lujzát feleségül adja Bonapartéhoz.
Ám az esküvő nem ment egyszerűen. Napóleon távollétében először 1810. március 11-én kötött a francia császár és az osztrák hercegnő távházasságot. Vagyis éppen kétszáz évvel ezelőtt vette nőül Napóleon Mária Lujzát, méghozzá úgy, hogy a bécsi esküvőn meg sem jelent, csak képviselők révén erősítették meg a frigyet. Annál inkább sietett később Napóleon: amikor az osztrák kíséret Franciaországba ért, eléjük lovagolt, és - a Wikipedia szerint - meg sem várva az igazi házasságot, március 27-én Compiègne-ben "nyomban asszonyává is tette ifjú feleségét". Április 1-jén azután megtartották az ünnepélyes esküvői szertartást is a párizsi Louvre palotakápolnájában.
Mária Lujza és a közös gyerek sorsa
Egy év múlva, 1811. március 20-án megszületett a trónörökös, Napóleon Ferenc Károly József császári herceg. Apja, Napóleon csillaga azonban nemsokára leáldozott: 1812-ben megtámadta Oroszországot, ahol seregét katasztrófába hajszolta. Ezután védelmi háborúkkal 1814-ig húzta el a teljes vereséget, 1814-ben azonban elvesztette a császárságot. 1815-ben Napóleon még egyszer visszatért Elba szigetéről, de Waterloo-nál végleg vereséget szenvedett, és ezután Szent Ilona szigetére száműzték. Innen többé sosem tért vissza.
Mária Lujza később pármai hercegnőként vigasztalódott, nem tartott férjével Szent Ilonára. Két házasságot is kötött, amelyekben törvényes és törvénytelen gyerekek is születtek. Napóleontól született fia is viselte egy ideig a pármai herceg címét, de aztán be kellett érnie a reichstadti hercegséggel. A fiú 1832-ben meghalt. Anyja, Mária Lujza 15 évvel élte a rechstadti herceget: 1847 telén hunyt el Pármában.