Egy Abby Lee néven publikáló blogger hihetetlenül népszerű lett, miután számtalan posztot publikált szexuális élete izgalmas titkairól. Ugyanakkor magán kívül volt, amikor kiderült, kit rejt az álnév valójában. „Ki akarná, hogy a szülei olvassanak a szexuális életéről?  Ez magánügy” - panaszkodott. A magánszféra a blogok világában egyre inkább az anonimitás szinonimája, hiszen az emberek blogolnak a magánéletükről, nemi életükről, néhányan még arról is, hol, mikor, hogyan szegtek törvényt. Rengeteg posztot írnak a politikai aktivitásukkal kapcsolatban a diktatúrákban élők is. Számukra a magánélet egyenlő a névtelenséggel - de az arctalanság adta identitásvédelmet - ahogy számtalan példa mutatja -, könnyedén elveszítheti a blogger.

A magánéletről és a biztonságról például egyre több szó esik a közösségi oldalak kapcsán is.  A MySpace több mint százmillió tagot számlál, a Friendster harmincmillió felhasználót menedzsel, a Classmate Online negyvenmilliót, és így tovább. Ezeken az oldalakon a tagok általában az igazi nevüket adják meg, és a legkülönfélébb - valós - információkat közlik magukról. Önmagában a legtöbb adat ártalmatlan, csakhogy az emberek rengeteg részletet megadnak magukról, barátokról, aktivitásokról, szexuális orientáltságukról, politikai nézeteikről, vallásukról is. Az idősebbekkel ellentétben a fiatalok sokkal több információt szórnak szét - legfőképpen azért, mert nehezen mérik fel az interrnetes veszélyeket.

Az egyik legfontosabb web 2.0-ás fejlesztés a mashup, azaz különböző forrásokból származó információkat összefésülő a rendszer. A Profane Game például a Google, egy online szótár és egy nyelvhelyesség-ellenőrző alkalmazásait kombinálja. Az a cél, hogy egy perc alatt a lehető legtöbb szitokszót, káromkodást listázza. A Wheel of Lunch az irányítószám alapján tesz javaslatot arra, ki mit ebédeljen aznap. Az Explore the World Map  azt mutatja meg, ha a térképre kattintunk, hol forgattak a környéken YouTube videót. A safe2pee korra, nemre, fajra stb. tekintet nélkül politikailag korrekt információval szolgál arról, hol van nyilvános WC a környéken. Chicago Crime pedig a chicagói rendőrségnek bejelentett bűntények adatait jelenítette meg a város térképén, a Google Maps adatbázisát felhasználva. Minderről és más érdekességekről többet meg lehet tudni Kieron O'Hara és Nigel Shadbolt „The Spy in the Coffee Machine: The End of Privacy as We Know It” című könyvéből.

Nem minden mashup jóindulatú

Ugyanakkor nem minden mashup jóindulatú. Bármely két vagy több forrás adatait össze lehet fésülni, ami megsokszorozza az eredeti adatbázisok hatékonyságát. Van olyan mashup, amelyik elítélt szexuális bűnözők adatait használja fel, és jeleníti meg a térképen a házat, ahol rovott múltú lakik. Így fel lehet térképezni, tényleg olyan békés-e a környék, mint szeretnénk. Aki pedig rákattint a térképen jelölt pontra, nem csak a házat láthatja, de a szexuális bűncselekmény miatt büntetett személy nevét, címét is láthatja, és azt is, pontosan miért ítélték el az illetőt. Még egy kattintás és elérhető a rendőrségi fotó is. Tény, hogy aggódó szülők számára igen értékes ez az oldal. Ha viszont az önbíráskodókat is figyelembe vesszük, már nem olyan triviális, hogy hasznos.

Ezek az oldalak nem állítanak elő extra információt, nem hoznak nyilvánosságra titkos adatokat. Elméletileg bárki számára elérhető, adott fórumokon már nyilvánosságra hozott adatbázisok alapján működnek. Csakhogy amíg különböző helyszíneken és adathordozókon tárolt, esetleg csak papíron hozzáférhető, vagy elkülönített, nehezen kereshető adatbázisokban vannak a részinformációk, addig az egyes emberek számára túl sok energiát emésztene fel minden részletet kikeresni. A mashup megoldja ezt a kérdést.

Személyiségi jogok

Az adatok kezelése ebben a formában több személyiségjogi kérdést is felvet. Mivel a mashupok informálisak, ez egyben azt is jelenti, hogy nem feltétlenül megbízhatóak. Nem valószínű, hogy hosszas procedúra után ellenőriznék, hogy pontos és bizonyítható az adatbázisban szereplő információ minden egyes darabja. Az adat tulajdonosa nem is tudja, vagy nem bánja, hogy felhasználják az adatbázisát, a fejlesztő pedig használja az adatbázist, de nem rendelkezik felette - képtelen ellenőrizni, minden pontban korrekt-e. Csak hogy egy nyilvánvaló példát említsünk: ha valakinek a neve véletlenül a szexuális bűnözők listáján landol, vagy ami még életszerűbb, nem törölték, miután elévült a bűncselekménye, nagyon valószínűtlen, hogy egy szexuális bűnözőket követő weboldal üzemeltetői felfedeznék a hibát és korrigálnák a szájt tartalmát.

A mashupok veszélyeit demonstráladó Tom Owad tanácsadó az Amazonon publikált könyv-kívánságlistákat és a a Google Earth adatbázisát fésülte össze - de csavart rajta egyet. Az Amazont használók meghagyták a nevüket és a város nevét, ahol élnek, ami gyakran elég ahhoz, hogy a Yahoo! People Search által a pontos címüket is meg lehessen tudni. A Google Earth pedig részletes képet mutat akár a házról is, ahol élnek. Tom Owad kiszűrte a könyvek nagy részét, csak a felforgató könyvek címét hagyta az adatbázisban. Az eredmény: egy világtérkép, melyen jelölték a gyanús irodalmat olvasó emberek lakhelyét. Aki pedig rákattint a térképre, megnézheti közelebbről az illető otthonát is. Owad természetesen csak az elvet akarta demonstrálni, nem az volt a célja, hogy a gondolatrendőrség számára használható adatbázist készítsen, de...