A Northwestern University kutatói 50 képet rakattak a helyükre kísérleti alanyaikkal. A résztvevők egy számítógépes monitoron húzták a megfelelő pozícióba a képeket - mindegyiket egy ahhoz illő hang kísérte: miau a macska elhelyezésekor, berregés a helikopternél és így tovább.

Ezután a tizenkét kísérleti alany lefeküdt aludni. Alvás közben a korábban elhelyezett 50 kép kísérőhangjai közül 25-öt játszottak le nekik, fehér zajjal vegyítve a hatást. (A fehér zaj a Wikipedia szerint olyan, hangtechnikában használatos véletlenszerű zaj, amire igaz az, hogy a teljes vizsgált frekvenciatartományban a hangnyomásszintje állandó.)

Amikor felébredtek, az alanyok egyike sem emlékezett rá, hogy hangokat játszottak le neki, és így természetesen azt sem tudták felidézni, hogy melyiket hallották a képek kísérőhangjai közül. Ennek ellenére majdnem mindegyikük jobban emlékezett azoknak a képeknek a pontos helyére, amelyeknek alvás közben hallotta a kísérőjét. Azoknak az ábráknak az elhelyezése viszont kevésbé ment jól általában, amelyek "hangját" nem hallották az alanyok.

Ken A. Paller, a Northwestern Egyetem neurológiai specialistája ezek után azt állítja, hogy alvás közben konszolidálódik, szilárdul meg a memorizált anyag, és az ismétlés jó módszer az emlékezet erősítésére. Véleménye szerint sikerült megmutatniuk, hogy alváskor is lehet információt bejuttatni az emberi agyba, méghozzá a hallás segítségével.

Nem mindenki lelkes

Más szakértők azt emelték ki, egyedi emlékeket sikerült alvás közben manipulálniuk - erősíteniük - az amerikai kutatóknak, s ez jelentős előrelépés a memóriakutatásban.

Ugyanakkor nem mindenki volt elragadtatva az eredményektől. A New York Times Robert Vertest, a Floridai Atlanti Egyetem munkatársát idézi: szerinte az alvás közbeni külső hatás viszonylag csekély jelentőségű, hiszen azok a kísérleti alanyok, akik ébren maradtak, és szintén hallották a kísérőhangokat, ugyancsak jobban emlékeztek a képek elhelyezkedésére.