A Wacom azonban nagyon okosan rájött, hogy ebben az eszközben valószínűleg a nagyközönség is láthat fantáziát. Hiszen rajzolgatni mindenki szeret, nem igaz?

Hogy a Wacomnak milyen igaza volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a hobbi-tabletek robbanásszerű elterjedése. Immár nem csak profi grafikusok többszázezer forintos játékszere ez az eszköz: húszezer forint körüli összegért már vihetjük is haza, és indulhat a móka! Ráadásul a csomagolás/kivitel, sőt a dizájn is kikerült a hideg, kőkemény profi szférából: a Bamboo Fun, amint a neve is utal rá, jópofa, szép, egyszerű, amolyan „iPod-csak-éppen-tablet” érzést okoz. 

De mire is jó egy tablet?
Mielőtt nagyon belemerülnénk a tesztbe, lássuk: valójában, mire is kellhet otthonra egy tablet? Mi az –  ha van ilyen –, amit az egér nem tud, a tábla viszont igen?

Nos, a válasz nagyon egyszerű. Először is: az egér (amit ezúton is köszönünk Doug bácsinak) egy beviteli eszköz; azon felül, hogy a mutató pozícióját változtatja, nem sokat tud. Nincs nyomásérzékenység, nincs dőlésszög-érzékenység, ráadásul teljesen másképpen fogjuk, mint egy ceruzát. Röviden: semmi olyat nem tud, aminek a rajzoláshoz köze van.  Ennek a legjobb példája: fogjunk egy Photoshopot, és próbáljunk szabadkézzel, egérrel rajzolni benne egy kört. Az eredmény önmagáért beszél…

És hogy mit tud egy tábla? Először is a kényelem: mivel a táblára ceruzával (tollal) rajzolunk, értelemszerű, hogy „jobban kézre áll”, mint a kicsit bumfordi egerek. Ráadásul minden tabletben van nyomásérzékenység (Pen Pressure), amihez különböző funkciókat rendelhetünk a szoftverben, amellyel dolgozunk. A leggyakoribb megoldás az ecset (Brush) méretének változtatása (ha jobban megnyomjuk, vastagabb a vonal), de van, aki az Opacity-t (átlátszóság) részesíti előnyben (ez olyan, mint az AirSpray), sőt hozzárendelhetünk színváltoztatást, vagy bármit, ami eszünkbe jut. Photoshopban például a Brush (F5) ablakban állíthatjuk be, hogy mit is csináljon a toll. 

 És végül: ha valaki balkezes, akkor is jobb kezében van az egér: a tábla viszont mindkét oldalon használható. Sőt a balkezesek előnyben vannak, hiszen egyik kézzel a táblát, másikkal az egeret tudják kezelni egy időben.

 Igényes csomagolás
Az Apple-től lopni nem szégyen, hanem erény. A Fun csomagolás kívülről mókás és ízléses (ezzel is mutatva, hogy ez nem egy profi, hanem hobbi-tábla), a dobozt kibontva azonban előkerül egy gyönyörű fekete doboz, elegáns fehér betűkkel. Igényesen csomagolt telepítőlemezek és kézikönyvek – le a kalappal, bár minden termék így lenne csomagolva. Apropó: a kütyühöz jár egy Adobe Photoshop Elements 6 és egy ArtRage 2.5 is, előbbi igazán kedves ajándék – rajzolgatáshoz tökéletes.

A Funt installálni gyerekjáték – csak csatlakoztassuk USB-n keresztül, tegyük be a telepítő CD-t, és máris megjelenik a vezérlőpultban (vagy MAC esetében a SysPref-ben) a megfelelő ikon. Nincs más hátra, mint beállítgatni a gombokat.

Gombok…
Attól, hogy ez egy rajztábla, még vannak rajta gombok. És milyen jó hogy vannak! Az első és leghasznosabb az iPod tárcsájára emlékeztető kerek gomb – ezzel alapesetben nagyítani/kicsinyíteni tudunk, ezt a funkciót nem is érdemes átállítani, hiszen remekül kézre áll. (Bár van, aki például az ecset méretét szereti ezzel állítgatni).

 A tárcsa mellett további négy gomb található, ezeket kedvünkre konfigurálhatjuk a beállításokban. Bármilyen funkciót vagy éppen billentyű-leütést hozzájuk rendelhetünk: a leggyakoribb a space (képmozgatás Photoshopban), és a [ ] gombok (ecset mérete), de persze mindez a felhasználótól függ. Kinek mi a kényelmes – a Funban pontosan ez a jó, hogy nem kényszerít ránk semmit, oda konfiguráljuk, ahová akarjuk.

További finomhangolásokat is végezhetünk ezen a panelen: beállíthatjuk a toll érzékenységét (ha túl gyorsan mozogna, csak vegyük lejjebb), valamint funkciókat rendelhetünk ahhoz a két kapcsolóhoz, ami a toll szárán található (alapesetben képmozgatás+jobb klikk). Szintén itt állíthatjuk be, hogy milyen erősen kelljen „megbökni” a táblát a tollal ahhoz, hogy egérklikknek érzékelje – ezt érdemes elég magasra venni, a véletlenszerű klikkelések elkerülése végett. Találunk még egy „mouse” kapcsolót is – a Fun esetében ez nem releváns, mivel az a tábla nem tartalmaz egérfunkciókat, szóval hagyjuk a pipát a „Pen Mode” felirat mellett.

Használat.
A Fun használata konfigurálás után már magától értetődik: csak indítsuk el kedvenc szoftverünket (Photoshop vagy GIMP ajánlott, de működik a Painttel is), állítsuk be a megfelelő ecsetkezelést, majd kezdjünk el bőszen rajzolni. Ha a radírt keressük, akkor a válasz egyértelmű: a toll másik végén található. Ha közben szükségünk lenne a menükre vagy bármilyen egyéb funkcióra, akkor bátran használjuk a tollat egér helyett, így nem kell állandóan átnyúlkálnunk az egérhez. Igaz, kicsit szokni kell a klikkelést (ami jelen esetben „böködés a tollal”), de pár perc után nagyon kényelmes.

A Fun meglepően gyorsan kommunikál (nincsen a régebbi tábláknál tapasztalható latency), persze hogy milyen gyorsan jelenik meg rajzolás után a vonal, az függ attól is, hogy milyen gépünk van. De egy átlagos, 1-2 GB RAM-mal és egy viszonylag jó videokártyával felszerelt gépen nem lesz problémánk. A tábla teljesen azonos módon konfigurálható, és kezelhető MAC-en és PC-n is, ráadásul mivel a gombok nem oldalt vannak, hanem felül, kétkezes is: tetszés szerint tehetjük jobb vagy bal oldalra is.

 A tesztpéldány ára 25 ezer forint volt, ami tekintve, hogy mennyi mindent kapunk a csomagban (ajándékszoftverek, részletes, interaktív betanító program, honosított kézikönyv) egyáltalán nem sok. A csomagban található három tartalék tollhegy is. A Bamboo Fun fehér, fekete, ezüst és kék színben kapható, részletes adatai: 512 szintű nyomásérzékenység - 2,540 Lines/Inch felbontás – szélesvásznú rajzfelület – jobb/balkezes használat.