Ennek ellenére nézzünk szembe a tényekkel: a Runic Games ismeretlenségből a piacra robbanó játéka, a Torchlight, egész egyszerűen jobb, mint a Diablo. Uff.

Persze könnyű jobbat készíteni egy 1996-os játéknál - érvelhetnénk, a dolog azonban nem ilyen egyszerű. A Diablo franchise, bár több mint tízéves, mindig is az ARPG (action rpg, vagy „hack’n’slash”) stílus megteremtője és királya volt. Rengetegen próbálták megtörni ezt az egyeduralmat. Sokaknak nem sikerült (Sacred, Loki stb.), volt, aki egész közel jutott hozzá, de valahogy „nem jött át” (Titan Quest, Fate, Hellgate London, Borderlands) – tény azonban, hogy egészen 2009-ig a stílus királya, az örök etalon, a Diablo, illetve annak folytatása volt. 

Olyan mint a Diablo volt - csak sokkal jobb...

De mit is tud a Runic Games, illetve alig 11 hónap (rekordidő!) alatt elkészített játékuk, a Torchlight?
Nos, a játékot fejlesztő csapat magja az eredeti Blizzard őstagok közül került ki (a nagyot bukott Hellgate London után elhagyták a Flagship Studios romjait). Egy darabig szöszöltek egy Mythos nevű online játékkal, majd elegük lett a bénázásból, és saját gárdát alapítottak. Bevették még a csapatba az egyik legsikeresebb Diablo-klón, a Fate fejlesztőjét is. Végül magukhoz csábítgatták az eredeti Diablo zeneszerzőjét, és kevesebb, mint egy év alatt összedobták ezt a gyöngyszemet, eme remekművet. Ráadásul nevetséges húsz dollárért (kb. 3500 forint) árulják. Hogy mindez hogyan sikerülhetett, az rejtély, de minket, játékosokat ez nem is érdekel. Lényeg, hogy sikerült, és a Diablo 3 megjelenéséig a Torchlight lesz az új etalon. 

A játék grafikája a mostanában divatos rajzfilmes stílust követi, ez azonban ne tévesszen meg senkit – nem túl színes, nem túl csili-vili, inkább hangulatos és szép (kicsit olyan hatása van, mint amit a Diablo 3 bemutató videókon látunk). Ami azonban még ennél is fontosabb: végre nem egy konzolátirat! A Torchlight, kedves barátaim, PC-s játék a javából! Szuper menü és UI, egy perc alatt elsajátítható kezelés, és főleg remek optimalizálás.

A játék úgy fut, hogy öröm nézni: nincs röccenés, reccenés, nincs lefagyogatás, nem kell INI fájlokban turkálnunk, ha élsimítást akarunk, és természetesen nem billentyűzettel kezeljük a menüt, hanem egérrel. Mindennek tetejébe a játék hardverigénye olyan alacsony, hogy nincs is neki: még egy netbookon is elfut, sőt kifejezetten van egy „netbook” kapcsoló a menüben, szóval az engine alapból is támogatja a hordozható gépeket. Játék közben bőszen renderelhetünk, Photoshopolhatunk, szövegszerkeszthetünk - természetesen nem fagy le, az Alt+Tab váltástól sem (sőt pillanatok alatt válthatunk), de akár az iTunes is düböröghet miközben irtjuk a „monsztákat”. Ez persze hiba lenne, hiszen a játék zenéje fantasztikus, ami nem véletlen: mint már említettük, ugyanaz az úriember komponálta, aki az eredeti Diablo zeneszámaiért is felelős.

A játékban három kaszt közül választhatunk, és mint minden akció RPG-ben, itt is a szokásos közelharci/távolsági/mágia alapra épülnek a kasztok. A képességfa remek, ellentétben a Borderlands unalmas, szintlépésenként egy ásítás keretében hozzáadott „na még 1% kritikus esély” stílusú képességeivel, itt valóban használható képességeket, varázslatokat, csapdákat, támadásokat és tulajdonságokat kapunk. 

Horgászni is tudunk - érdekes dolgok akadnak a horogra néha...

Kalandozásainkhoz választhatunk egy társat is, aki egy kutya vagy egy macska lehet – a Fate-ből már megismert módon, ők is hordozhatnak cuccokat, felveszik nekünk a földre pottyant itemeket, sőt szintet lépnek, varázslatokat taníthatunk nekik (nincs poénosabb, mint egy tűzlabdákat lövöldöző kismacska), valamint egy kattintással elküldhetjük őket a városba, hogy adják el a zsákmányt. Ezzel a funkcióval a Runic ügyesen kikerülte a Diablo egyik idegesítő hibáját, miszerint állandóan meg kell szakítanunk a kalandozást, hogy visszamenjünk a városba kereskedni. A Torchlight-ban csak odaadjuk állatkánknak, amire nincsen szükségünk, majd elküldjük őt a városba. Attól függően, milyen messze vagyunk, kis segítőtársunk fél perc/10 perc alatt végez, majd visszatér a pénzzel. Mi pedig boldogan kaszabolhatunk tovább, nem törik meg a ritmus, nincsen üresjárat. És persze lássuk be: sokkal mókásabb egy aranyos segítőtárssal kalandozni, mint magányosan.

Loot, loot és persze még több loot! GIEF!

Apropó kalandozás: a játék, a városokat kivéve, véletlenszerűen generálja a helyszíneket (dungeon), ami első hallásra aggodalomra adhat okot, hiszen az ilyen helyszínek szinte mindig unalmasak egy idő után. A random-generált pályák a Hellgate-ben, a Fate-ben, de még az isteni Diablóban is egy idő után bizony egyformák, unalmasak voltak. Hogy a Torclight miféle eljárást használ a generáláshoz, azt nem tudom, de valahogy megoldották, hogy itt ez a veszély nem fenyeget. Van itt bánya, maja-templomra emlékeztető dungeon, kripta, pokoli helyszínek stb. A kínálat nagyon változatos (szaknyelven: nagyon sok „tileset”-tel dolgoztak a készítők), és köszönhetően a véletlenszerű generálásnak, jó pár évnek kell eltelnie, mire megunjuk a játékot. Ráadásul a fő történetvonalon kívül, a küldetések (quest) is véletlenszerűen generáltak, és soha nem fogynak el. Így ha akarjuk akár lvl100-as szintre is tuningolhatjuk kis karakterünket, ha van rá négy-öt hónap szabadidőnk.

Minden ilyen játék alapja a loot – a Torchlight ezen a téren sem panaszkodhat: különleges (unique) tárgyak, szettek, zöld, kék, lila, sárga és ún. „socketed” itemek, fegyverekbe építhető kövek, varázslat tekercsek, titkos dungeonokba portált nyitó térképek, és még ki tudja, mi minden potyog az ellenfelekből. A városban további szöszmötölésre nyílik lehetőségünk: visszatér a Diablóból már jól ismert gambling és transmute, és persze vendorok (kereskedők), küldetések, enchantolás és a többi finomság.

Elvetemült akció-RPG-fanoknak természetesen rendelkezésre áll az ún. „hardcore” játékmód is: azaz ha egyszer meghalunk, akkor vége a játéknak, és hősünk is elveszik, kezdhetünk mindent elölről.  
 
 A demó letölthető innen - de nem biztos, hogy érdemes kísérletezni vele. Ha ugyanis kipróbáljuk, úgyis kell majd a full verzió. Szóval irány a Steam vagy a hivatalos oldal, és költsünk el 3500 forintot – életünk legjobb befektetése lesz. Na, váltok is taszkot, mert már harmincegyes színtű a karakterem, és kellene még valami epix balkezes buzogány a boldogsághoz…