Legyen PC vagy XBOX, Macintosh vagy XP, videokártya vagy szkenner - mindenkinek van pár története arról, amikor „majdnem kivágtam a gépet az ablakon”. A számítógépnek különös tehetsége van arra, hogy feldühítse a felhasználót – a felhasználónak pedig különös képessége, hogy könnyen feldühödik. Az ellentét a gép-ember szembenállásból fakad – a gép tényszerű, logikusan logikátlan és érzelemmentes – a felhasználó pedig rapszodikus, emberi, sértődékeny. 

A 10-es listákat imádják a Techline szerzői  – pedig mennyivel stílusosabb lenne, ha nem decimális, hanem bináris vagy hexa számrendszerben gondolkodnánk, de hát mégsem írhatunk „top tizenhatos listákat”. 

Körbekérdezgettük ismerőseinket, kollégáinkat, és persze lenéztünk saját (immáron több évtizedes) számítógépes emléktarisznyánk legmélyére is, és bátorkodtunk összeállítani egy szubjektív, de remélhetőleg érdekes top tízes listát: a tíz legdühítőbb dolog a számítógépekkel kapcsolatban! Lássuk!

10. Windows (és néha nem Windows) újraindítás 
Mindenki kedvenc jelensége: a gépet (főleg ha windowsos) újra kell indítani, mert frissítés volt, telepítés volt, felment a hőmérséklet két fokkal, kikaptak a Bostoni Fókák a ligában… akármi… A lényeg, hogy megjelenik a kérdés „újraindítja most?”

Miért is? Az újraindítás egy Kernel fordítás esetében még érthető, de amúgy? Az igazság szomorú: a meghajtó- és egyéb programok telepítése utáni újraindítás egyszerűen a programozói lustaság eredménye. Nem azért kell újraindítani a rendszert, mert máshogy lehetetlen lenne megoldani ama két rezidens DLL fájl cseréjét (khm, lásd Macintosh) – egyszerűen így van megírva a rendszer, főleg a Windows. Még jó, hogy a műholdakat vezérlő vagy kómás betegeket életben tartó rendszereket nem kell újraindítani, mert „frissítés történt”. Nekünk otthoni felhasználóknak azonban marad az idegesítő kikapcs-bekapcs. Ha jobban belegondolunk teljesen értelmetlen a dolog: telepítünk egy új videokártya-meghajtót Windows alatt… és újra kell indítani, nem is a Windowst, hanem az egész hardvert! A rendszer megtehetné (ahogy Jeff Dunham mondaná: „…hello! We have the technology!”) , hogy egyszerűen lekapcsolja a gépet pár pillanatra, és törli a memóriából a régi meghajtókat, majd elindítja az újakat. 

9. BSOD 
A BSOD nem más, mint a híres, nevezetes Blue Screen Of Death, azaz a „kékhalál”. Nem is annyira maga a lefagyás ténye a dühítő, hanem a gyakorlatilag nulla információértékű (hacsak nem vagyunk fejben-assembly-kódoló csodagyerekek) üzenetek, amiket kidobál.

Valami hardver gond lesz.. de melyik hardver?

Ennél még az is jobb lenne, ha nem írna semmit, csak annyit, hogy „lefagyott… az adataidnak annyi…pech… indítsd újra”.  De nem… a BSOD azzal kergeti az őrületbe a felhasználókat, hogy mindenféle, értelmezhetetlen, és semmire sem jó üzeneteket pakol a képernyőre. Kedvencünk:

STOP: 0xC0000218
UNKNOWN_HARD_ERROR

 A BSOD amúgy az egyik leghíresebb jelenség a PC-s kultúrában: erről énekelt például Prince, „Purple Rain” című albumán („Computer Blue” címmel, ami egy szójáték, a szomorú számítógép és a BSOD kapcsán), de számos egyéb helyen és területen is hivatkoznak a BSOD-ra.

A leghíresebb eset, amikor maga Bill Gates kapott egy BSOD-ot a Win98 bemutatóján. 

8. CTD 
Egy másik híres hiba (még mindig főleg Windows, de talán nem meglepő, hogy ez a tízes lista főleg windowsos jelenségekből áll…) a „Crash To Desktop”. Egy kicsit jobb, mint a kékhalál, hiszen a gép nem fagy meg teljesen, ellenben a szoftver, amivel dolgozunk, „szabálytalan műveletet hajtott végre”. 

Hogy egy gondosan megírt szoftver, ami előre rögzített szabályok alapján működik (kellene, hogy működjön), hogyan tud mégis szabálytalankodni, az máig rejtély: a „szabálytalan művelet” inkább olyan emberi hiba, egy szoftver esetében elég nehezen elképzelhető. És mégis… Létezik. 

7. RE:FWD:FWD:FWD:RE:FWD 
Bizonyára mindenki kap ilyen leveleket – valahol, egy nagyon távoli ismerős kap egy mókás valamit, mondjuk egy három Mbájtos PowerPoint fájlt, amiben egy renderelt mókus az „I’ m too sexy” kezdetű slágert énekli… majd úgy érzi, hogy eme göngyszemet muszáj megosztania ismerőseivel. Az ismerős ismerőse is így érzi… és így tovább.

Nagyon hasznos és fontos levelek...

Míg végül reggel azon kapjuk magunkat, hogy tele vagyunk már ezerszer továbbított levelekkel, amelyek nem fontosak, nem hasznosak, tartalmuk nincs, ellenben foglalják a helyet (és még jó vírusgazdák is lehetnek). Ráadásul a sok továbbküldés miatt, szinte lehetetlen kibogarászni a FWD:FWD:FWD-ok közül, hogy most mi is ez, és kitől jött, és miért is?

6. Gigantikus csatolmányok 
„Szia mellékelten küldöm esküvői képeimet”… szól a tárgy, majd azt vesszük észre, hogy a levelező csak tölt.. tölt… waiting for reply… Később realizáljuk, hogy a csatolt képek mindegyike csekély két Mbájt, és van belőlük húsz darab. De a helyzet nem jobb a céges levelek esetében sem: „csatolva küldjük a havi összesítőt…” amiből az összesítő egy három Kbájtos szöveg, ellenben a céglogó a tetején (igényesen beleágyazva a DOC fájlba) fél mega, a teljesen felesleges csicsa betűk, és ne ad jisten DOC fájlba ágyazott PP objektumok (kis flashsel fűszerezve), egy 15 Mbájtos szörnyfájlt eredményeznek.

Egy-két mondat PDF-ben... könyörgöm, miért?

Ha szerencsénk van, akkor még egy CDT-is is kapunk a túlbonyolított dokumentumnak köszönhetően, de ha nem, akkor, is kb. öt perc, mire betöltjük/megnyitjuk. A jelenség csúcsa, amikor három-négy mondatos valamit PDF-ben küldenek el, mert „az olyan szép”. Szépnek szép, csak éppen ágyúval a verébre…

5. Pop-up ablakok 
Nem igazán kell részletezni – ha van idegesítő dolog a világon, akkor azok az internetes reklámok. Rengeteg módon tudnak az őrületbe kergetni, hogy pontosan hogyan és miként, azt megírtuk itt. 

4. Irodai számítógépek 
Valamilyen okból kifolyólag, az IT-szakemberek úgy érezik, ha mindent letiltanak munkahelyi gépünkön, akkor hirtelen minden szép és jó lesz. Persze biztosan van benne valami, amikor azonban rámásolunk pár családi fotót vagy akármit a munkahelyi gépünkre, majd később jószándékúan le akarjuk törölni, és máris kapjuk az „ehhez a művelethez adminisztrátori jogok szükségesek” üzenetet…, nos a dolog akkor már dühítő. Vagy éppen amikor telepíteni akarunk bármit, de nem tehetjük (adminisztrátor.. khmm), szóval még egy Winzip telepítése miatt is el kell lifteznünk az irodaépület megfelelő zugába, ahol vagy ott találjuk a megfelelő IT-s szakembert, vagy nem, azután vagy ráér, vagy nem… 

A munkahelyi gépek korlátozása szükséges, ez tény, amikor azonban átesnek a ló túlsó oldalára, akkor inkább idegesítő és egy csomó időt elvesz a dolgozóktól, s kevéssé szolgálja a biztonságot.

3. CAPTCHA 
A „Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart" (teljesen automatizált nyilvános Turing-teszt a számítógép és az ember megkülönböztetésére) kifejezést takarja a rövidítés. Azaz ellenőrzőkód- vagy szó.

Ezt nem gondolhatják komolyan...

Vitathatatlan, hogy szükség van rá (a techline weboldalán is van ilyen), néha azonban nagyon el tud durvulni a dolog. Ha valakit érdekel, itt megnézheti a világ tíz legidegesítőbb ellenőrzőkódját.

2. DRM 
A DRM a „digital rights management” rövidítást takarja – a szoftverek és játékok ezzel ellenőrzik, hogy valóban jogtiszta-e a szoftver vagy nem. A legegyszerűbb a szériaszám, ezzel nincs is gond, még csak nem is idegesítő. A leghatásosabb a hardverkulcs, ezzel sincs gond. Sajnos azonban a cégek valamilyen okból, főleg az utóbbi időben, teljesen szadista DRM megoldásokat építenek a szoftverekbe, úgymint aktiválás, gépenkénti aktiválás, hardverhez kötött aktiválás (ha kicserélünk valamit a gépen, újra aktiválnunk kell a szoftvert, de aktiválási kód csak három darab van például, ha tehát elfogy a kód, mehet a telefon Amerikába…). 

Sőt van hazatelefonálós szoftver is - de a legrosszabb, amikor egy szoftverhez három-négyféle, többnyire online szolgáltatás telepítése szükséges, (lásd. GTA4) sőt a szoftver nem is hajlandó elindulni internet-kapcsolat (és internetes ellenőrzés) nélkül. 

A „warezoló” felhasználó viszont telepíti a törést, és vigyorogva használja a szoftvert – ellenben aki becsületesen fizetett érte, annak életkormegadást, aktiválást, gépazonosítást, felesleges „szemét” (junk) szoftverek telepítését és egyéb megalázó dolgokat kell elszenvednie.

1. SPAM
És végül az első helyezett: a SPAM. Mindenki ismeri, mindenki gyűlöli, és sajnos velünk lesz, amíg csak világ a világ – pontosabban, amíg csak internet az internet.