Mit kell tudni a vízi kényszerleszállásról?
A Hudson folyóba zuhant amerikai utasszállító repülőgép 150 utasa és ötfős személyzete csodával határos módon túlélte a kényszerleszállást. Megkérdeztük egy repülőgép kapitányát a vízreszállás fortélyairól.
Kimentésükre várakozó utasok állnak a US Airways amerikai légitársaság Airbus A320-as gépének szárnyán © AP |
„Történt már hasonló eset, hogy egy-egy repülőnek vízre kellett szállnia, azonban ilyet, hogy mind a 155 ember túlélje az esetet, még nem hallottam” – válaszolta a hvg.hu kérdésére Salamon István, a Travel Service légitársaság Boeing 737-800-as repülőgépének kapitánya. „Emlékezetes például egy vízreszállás Mauritius partjainál, néhány évvel ezelőtt, ez azonban nem 'vezetett manőver' volt.”
„Ilyenkor nagyon gyorsan kell döntenie a személyzetnek, a pilótáknak pedig nagyon pontosan kell vezetniük a gépet. Különbséget kell tenni az előkészített, illetve az előkészítetlen kényszerleszállás között. Előbbi akkor fordul elő, ha a gép utazómagasságon – kb. 10 000 méteres magasságban – veszíti el a hajtóműveit. Ilyenkor akár 20-30 percbe is beletelik, mire a gép földet ér, ennyi idő alatt több száz kilométert is lehet siklani. 2001-ben egy kanadai Airbus 330-asnak utazómagasságon leállt mindkét hajtóműve, a kapitány azonban sikeresen tudott landolni a mintegy 180 kilométerrel távolabb található Azori-szigeteken. A mostani eset azonban előkészítetlen kényszerleszállás volt, a megközelítőleg 1000 méteres magasság miatt ugyanis körülbelül 2-3 perce volt a pilótáknak, mielőtt landoltak.”
A hős kapitány | |
Chesley Sullenberger kapitány a legtapasztaltabb amerikai pilóták egyike. A légierőnél F-4-es gépeken szolgált, negyven év tapasztalattal bír és 29 éve repül a légitársaságnál. |
„Vízreszállás esetén a pilótáknak az erre az esetre összeállított ellenőrzőlista lépéseit követve kell eljárni, s ez növeli a biztonságos földet érés esélyeit” – tette hozzá Salamon István. „Ez egy elég hosszú lista. A mostani esetben szinte biztos, hogy nem volt idő minden lépés végrehajtására, illetve valószínű, hogy a pilótának és az elsőtisztnek a memóriájukra kellett hagyatkozni. Ilyenkor nem szabad kiengedni a futóműveket, be kell zárni a légbeömlő nyílásokat, hogy ne jusson be a víz a gép belsejébe, a landolás után pedig a hátsó ajtókat nem szabad kinyitni, hogy a gép tovább maradjon a felszínen. Ilyen esetben az utasok az első, és a szárny fölötti kijáratokon hagyják el a repülőt.”
A kapitány hozzátette, bár létezik vészhelyzeti procedúra, illetve rizikóanalízis hasonló helyzetekre, az ilyesmit értelemszerűen nem lehet élesben gyakorolni. Az Airbus 320A egy nagyobb madárrajba ütközött, s bár a repülőgépek hajtóműveinek üzemképesnek kell maradniuk egy-egy madár ledarálása után is, egy nagyobb raj szinte biztosan tönkreteszi a motorokat. A repülőterek közelében ezért különböző módszereket alkalmaznak a madarak távoltartására, Ferihegyen például vadászsólymok
bevetésével igyekeznek szavatolni a légiközlekedés biztonságát.
„Nagyon nehéz latolgatni az esélyeket egy ilyen helyzetben, mivel tényleg ritkaságszámba megy az ilyesmi, olyan eset pedig, hogy mindenki majdhogynem sértetlenül szálljon ki a gépből, talán csak négy-öt alkalommal fordult elő a repülés történetében” – mondta Salamon István. „Külön ki kell emelni a pilóták és a személyzet felkészültségét és lélekjelenlétét, nagyon jó munkát végeztek.”