„A pókoknál teljesen felértékelődik a kockázat. A tényleg veszélyes állatoktól, mint az allergiás reakciót kiváltható méhektől és darazsaktól jóval kevésbé undorodnak és félnek az emberek" - mondta a kutatás vezetője, Georg W. Alpers a Der Standard című osztrák lapnak. 

A kísérlet során a pszichológusokból és biológusokból álló csapat hallgatók elé tett pókokat, darazsakat, méheket, bogarakat és lepkéket ábrázoló képeket. Megkérdezték őket, mennyire félnek vagy undorodnak a pókoktól és rovaroktól, továbbá menyire érzik veszélyesnek ezeket. A pókfényképek minden kategóriában győzedelmeskedtek. Messze a legtöbb félelmet és undort keltették és veszélyesebbnek is tartották őket. Már egy pók képe is elegendő ahhoz, hogy undor- és félelemérzetet keltsen.

"Egyfajta félelemhálózat aktiválódik: az ember elkezd asszociálni" - magyarázta Alpers. A félelem kiváltásához ezért már a tudat is elég, hogy pók van a szobában, vagy akár csak szó esik róluk.

Közép-Európában alig akad emberre veszélyes pók. "Mérgük célpontjai a zsákmányállatok, általában legyek és szúnyogok" - mondta Alpers. Van ok feltételezni, hogy a pókiszony alapja a társadalom kulturális hatása.

Mifelénk minden harmadik nő és minden ötödik férfi vallja be, hogy fél a pókoktól. Csupán néhányuknál jelentkezik azonban a beteges arachnofóbia (pókiszony), amely az érintettek számára számos kellemetlen következménnyel jár.

"Ezek az emberek félnek kihozni a garázsból az autót, lemenni a pincébe vagy leülni egy réten" magyarázta a pszichológus. Gyógyulást a félelem tárgyával történő óvatos szembesítés hozhat, amit azonban mindenképp meg kell beszélni a beteggel, hangsúlyozta a würzburgi pszichológus.